A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. július

— ét — szerelmüknek első záloga pártos fiuknak születése által, Mélebb lény az öröm, tartalmdsabb a boldogság céltudatosab az élet, . . . s mindenhez még egy csomó remény melyek csak forássát az ifjú pap ambícióját, munkakedvét, értéket, erőt kölcsönöznek hivatalos működésének is, melynek hamrosan nagyobb neve nyilik, lÖ'TS.-ben ßalaionfüreden történt megválasztása folytán. Ugyanekkor ISMlonvára is meghívják, de Füreden fogadja el. Itt dolgozik, küzd, harcol, szenvedi a közpályán működőt jutalma gyémánt gazdagon termő tövisek szúrását, de a serkedező mélycsepp csak termékenyíti a jövő talaját s 46 évi buzgó munkálkodás, bölcs vezetés után gvütekezetét anyagilag, erkölcsileg vrágzása teszi. Küzdelmeit, törődéseit azonban szel id sugárul aranvoza be a családi boldogság. Az első gyermek nyújtotta öröm megkétszereződik Bfüredn született Jftiklos fiával. Szaporodik a gond is, mit az őszülő apa már, már teiesülve lát , . . nem is sejti szerető szive, hogy ezt a sok reményt ő még mind eltemeti; hogy a gyermekei által nyújtott nagy boldogság, szerfeletti öröm épen azon nagy szenvedés, óriási bánat torrása leend. Derült égből kétszer csap le villám, s a családfának két hatalmas, erős ágát — János, mint belügyminiszteri fogalmazót, Miklóst, mint a hazáért küzdő honvéd-kapitányt, mint a kettőt 32 éves korában porba sújtotta. Olyan csapás, mely elért a szivnek mélyéig, melynek ütött sebe nem gyógyult meg, tán csak lent a sirban a két szeretett gyermek viszontlátásán, akiknek emlékezetét fenkölt szívre, nemesen érző lélekre valló, nagyszerű cselekedettel örökítette meg, amidőn szép «rtékü vagyonának fele részét végrendeletiig pápai föisko* Iánkra Ijagyományozta-