A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

J — 8 — Mindnyájunknak jó ismerőse, sokaknak jó barátja, felejthetetlen elköltözött! Áldjon meg az Isten! Nyerd el megérdemelt jutalmadat ott az igazságos Isten előtt, akinek lelkétől vezéreltetve minden ha hű szószólója voltál az igazságnak. E helyen említem fel azt, hogy megboldogult, felejthetetlen halottunk ravatalára az egyházmegye nevében koszorút helyeztünk el ezzel a felirattal: „A veszprémi ref. egyházmegye szeretett volt gondnokának." A ravatal a veszprémi ref. egyház templomában volt felállítva, ahol nt. Demjén Márton tanácsbiró úr méltatta az elhunyt munkásságát, a temetőben pedig nt. Jákóy Pál hajmáskéri lelkész, tanügyi bizottsági elnök úr vett bucsut Istennek szent áldásával az elköltözöttől. Tanítói karunknak is meg volt a mult évben a maga méltán meggyászolt halottja. Németh Gerő balatonhenyei tanitó, ki a tan- és nevelés ügynek 4 évtizeden át volt hűséges munkása és igaz barátja, 1916' november 2-án költözött el [az élők sorából s vett bucsut érte kesergő övéitől. A hű munkás találja fel a megérdemelt jutalmat az égben, csendes nyugalmát az anya föld keblén s emléke legyen örök, legyen áldott az őt szerető és hálás szivekben. E helyen emlékezem meg a tanügynek egy ifjú halottjáról, kinek még hivatalos neve nem is volt. de mint hivatásos egyéniség Istentől nyert tehetségeinél fogva szép reményeket igért azoknak, akik őt szerették. Ez az ifjú Mátyás Sándor, balatonarácsi születésü, szegény napszámos szülők gyermeke, ki a balatonfüredi Szeretetházzal kapcsolatos állami iskolában növekedett fel s szép reményekkel töltötte be tanítóinak, tanárainak, s mindazoknak I