A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 5 — Nagyságos és Nagytiszteletii Egyházmegyei Közgyűlés! Sajnos a harmadik évben is majdnem ugyanazon szavakkal, ugyanazon érzelmektől és gondolatoktól áthatva kezdhetem esperesi jelentésemet, mert sajnos még mindig pusztít és tart a véres világháború, s természetes, hogy ez az egész világot megrázó esemény, megrendít sok életfentartási alapot s megrendíti alapjában és valójában az egész társadalmat. Harmad éve már annak, hogy általános mozgósítással és harcbaszólitó felhívással kezdtük meg egyházmegyei gyülésünket, azon erős reményben, hogy rövid idők lefolyása alatt hazánk igazságos ügyét diadal fogja koszorúzni. Azonban még folyvást az ágyú dörög; véres harcba szóiitatnak serdülő gyermekeink hazánk szent létérdekeiért. Szeretetünknek, melynek alapelve : melegen keblünkre ölelni a reászorultakat, — bő tere van a munkálkodásra s e téren kell odaadó tevékenységet és verejtékhullást tanusitanunk. Folyvást vigasztalni kell a szomoi kodókat, gyámolítani az elhagyottakat, krisztusi szeietettél felemelni az erőtleneket s igaz könnyekkel megsiratni azokat, kik a szent ügy védelmében, távol tőlünk, idegen országokban hősi halált haltak s idegen kantok alatt ismeretlenül porlanak. A lefolyt két esztendő azonban hathatós bizonysága annak, hogy a Mindenható isteni kegyelem diadallal fogja megjutalmazni ezer meg ezer honfitársaink hősi önfeláldozását és halálát. Egy esztendő lefolyása alatt ret. anyaszentegyházunknak is, közelebbiül dunántúli ref. egyhker.-nek is megvoltak méltán meggyászolt halottai Az 1915. év folyamán vesztette el egyházkerületünk szolgálathűségben és munkásságban tevékeny tagját nt Varannay Lajos barsmegyei óbarsi lelkészben. Csaknem fél századon keresztül volt ő az óbarsi egyháznak kiisztusi szeretettel ékeskedő lelkésze, az ő Urának a Jézus