A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 32 ezer koronát utalványozott; de vájjon mindezen jó indulalu inlézkedéssel célt értünk-e és célt ér-e a magyar kormány ? Ha közgazdasági szempontból vizágálat alá vesszük e háborús segélyeket s a segélyezés mérvét és módját: ugytaláljuk, hogy ez a segélyezés sem annak mérve sem a segélyezés módozatai tekintetében nem érte el teljes mértékben azt a nemes célt, melyből az adatott; mert amig az elsőrendű életszükségleti cikkek árai 300 % — 500 °/°-al emelkedtek, addig a segélyezés mérve a 20 .°/o-ot alig haladja meg; ha ehhez még figyelembe veszszük azt, hogy a tixfizetésre utalt társadalmi osztály a megkapott segélyösszegekkel a piacra siet, — és igy fokozza a keresletet, ezzel egyszersmind, a mostani szabályozatlan árviszonyok mellett íokozza a drágaságot is!! S e módon legalább annyi kárt okoz, mint amennyi előnyben részesült. Ugy vagyok meggyőződve, hogy a hálorus segély csak akkor érhette volna el nemes célját, ha azza! egyidejűleg a gazdasági élet egész vonalára kiterjedő szigorú árszabályozás is történt volna; szükség esetén a kényszer eladás szabályozásával együttesen. A lelkészek háborús segélyére nézve felemlítem, hogy az c célra engedélyezett 250.000 koronából a lelkészi állások számaránya szerint kerületünkre jutott 34.000 koronából, a veszprémi egyházmegye területén működő lelkészek közül 16 lelkész-család részesült összesen 4700 korona segélyben. Egyházmegyénk elnöksége kezdetben azt az álláspontot igyekezett elfoglalni, hogy lehetőleg minden lelkész részesüljön segélyben a rendelkezésre álló összegből, de mert ily módon egy-egy tagra 130 kor. körüli csekély összeg jutott volna, el kellett fogadnunk ama méltányo-