A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 32 -künk folytonosan, állandóan tanulmányoznunk kell, egyházi közéletünk egyházi társadalmunk minden fejlődését. És mivel nekünk alkalmunk van indítványokkal, javaslatokkal, sőt törvényes intézkedéssel erősbíteni intézményeinket, — ezek alapján a felsőbb hatóságokat is jogunk és kötelességünk igénybe venni. Most meglevő intézményeink tekintetében egyházunk és iskolánk keretében alakult testületek kell, hogy gondoskodásunk tárgyát képezzék. A lelkész, tanító és presbitérium egyik legfontosabb feladata ez. Ezek közül az intézmények közül kü önösen az iskolák azok, amelyek tekintetében még egyházi férfiaink nincsenek minden tekintetben egyező állásponton. Természetesnek tartom, hogy az iskolákra nézve más a felfogása az államnak, a társadalomnak, a szabadgondolkozóknak; de nekünk reformátusoknak a felfogásunk az, hogy mi teljes erőnkkel ragaszkodjunk a mi iskoláinkhoz, mert a mi iskoláink államosítana ínég az állam szempontjából sem mutatkozik indokoltnak. A mi iskoláink a magyar nemzeti érzésnek és vallásosságnak bu/gó apostolai (ugy van), ezek az iskolák a m. kir. református iskolák (ugy van). Mindezekre nekünk nagy mérvben szükségünk van; mert ezek a mi egyházunknak veteményes kertjei; de egyúttal fő erőforrását is képezik az iskolák a mi református egyházunknak. Az iskolák a lelkészi és tanítói karnak buzgó vezetése és irányítása mellett egy, avagy két évtizednek buzgó munkássága folytán álalakíthatják és megnemesíthetik az egész magyar református egyház felfogását. — A most küzdő nemzedékek nyomában nevelhetnek oly lelkes és buzgó polgárokat, akiknek működésén meg fog törni minden ellenséges támadásnak veszélye és törekvése. (Ugy van).