A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július
— 12 -hatott lelkipásztornak egy párnázott borjubőr kötésű, ezüsttel díszített Csíki imakönyvet és a képes nagy Bibliát adta át emlékül. Lelkük megnyilatkozásáért, szivük összedobanásáért fogadják az inotai egyház hivei igaz, benső elismerésünket, mert ténykedésük olyan igaz és jó cselekedet volt, amelyben mai időben nem mindem hű szolga részesülhet. A jubiláns hű szolgának pedig adjon a mindenható isteni kegyelem erőt, kitartást s jó egészséget, hogy még több évtized után halhassa meg ama végleges ítéletet: „Jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen hiv voltál, többre bizlak ezután, menj be a te uradnak örömébe." A hivek áldozatkészsége, melyet már előbb jeleztem, a mult esztendőben legfényesebben nyilatkozott meg a hajmáskéri és balatonkövesdi egyházakban. Lelkészek, tanítók, szóval az egyház szolgái, hívekkel együtt vállvetve igyekeztek felmutatni azt, hogy a nehéz időkben is juthat áldozat az egyház oltárára, a közügyek javára, Isten dicsőségére. Az élő nit kitartó munkásságának elvitázhatatlan bizonyság tétele az is, hogy a lefolyt esztendőben egyházmegyénkben építkezésekre és javításokra szinte tetemes összeget fordítottak. Felsőörs mult esztendőben kezdett lelkészlak építését 15.000 K. értékben bevégezte. Az alsóörsi egyház régi iskoláját úgyszólván alapjából ujjá építette, a lelkész lakását renoválta 15.738 K. összegben. Kisebb-nagyobb mértékben ezen a téren is meghozta áldozatát az egyház elannyira, hogy amidőn 1913. évben egyházmegyénkben építkezés és javításokra 55.466 kor. 07 fill., ugyanezen célra a mult évben 57.645 kor. 93 fill, fordíttatott. Az iskolákat és a tanügyet illetőleg nt. Jákóy Pál tan. biz. elnök ur fog kimerítő jelentést tenni. A nehéz idők dacára, tudtommal nem igen volt olyan egyház,