A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 11 — Egy hosszú, munkás élet érdemei helyezték őt a főpásztori méltóságba, amelyet csak két éven át tölthetett be, amidőn Ő is elköltözött ősei után. Áldozzunk igaz részvétünkkel felejthetetlen és közhasznú érdemeinek ! Végül meg kell emlékeznem ama országos gyászról, amely hazánkat s benne felekezetünket is a szerajevói tragédiát illetőleg lélekben elborította s mélyen sebezte. Megrendültünk, megbotránkoztunk mindannyian mint emberek, mint magyarok, abban a gyilkos merényletben, mely a trón várományosát fenséges nejével együtt életétől fosztotta meg. Mély és igaz részvétünk nyilvánult meg a gyászeset alkalmával és most ez alkalommal a gyászeset felett egyházmegyénk jegyzőkönyvében is adjon részvétének kifejezést! Végezvén a gyászszal s letörölvén könnyeinket, vegyünk tudomást az örvendetes eseményekről is, melyek a szomorú eset után részben következnek: A tiszáninneni református egyházkerület elhunyt főpásztora helyett a szép multu, nagytehetségű és reményű volt sárospataki tanárt, majd miskolczi lelkészt és alsóborsodi esperest, Dr. Tüdős Istvánt választotta meg püspkökének. Kerületünk pedig az örökké felejthetetlen Antal Gábor helyére nagy többséggel a munka emberét, a kiváló szaktudóst: Főtisztelendő Németh István urat helyezte a püspöki állásba. Mindkét fiatal vezért a múltban kifejtett munkásság ültette a fényes s kiváló állásba, kiknek is kívánjuk és óhajtjuk, hogy a Mindenható Isteni Gondviselés sok évtizeden keresztül ajándékozza meg őket az eredményes munkásságra törekvéssel testi és lelki erők bőségével! Az esperesi látogatás, vagyis az egyházak iskolai és egyházi ügyeinek felülvizsgálata ez esztendőben is megtörtént. Egészségi okokból (fájdalom!) én egész terjedelmében nem vehettem részt, csak 21 egyházban és helyen jelenhettem meg. Nagytiszteletü Jákoy Pál tanügyi bizottsági elnök ur volt szives kisérni, segédkezni, helyettesíteni több felkért lelkész2*