A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 83 az egyh. törv. I. 161. §. f) és 165. §. í) pontjához képest az elnökségnek jogában áll mindazokkal szemben, kik az egyházmegyei bíróság fegyelmi hatósága alá tartoznak, kisebbfoku rendetlenség és hanyagság esetében, az illető meghallgatásával, de a jogorvoslat kizárásával annyiszor amennyiszer intést, mint rendbiintetést alkalmazni és az egyházi törvény V. 39. §-hoz képest az intés, mint rendbüntetés alkalmazásának joga az egyházmegye elnökségét megilleti ; ennélfogva az elnökség nem lépte tul hatáskörét, midőn az egyházmegyének fegyelmi hatósága alatt álló Szűcs József lelkészt és Laszip György tanítót figyelmeztette, hogy jövőben minden olyan nyilvános jelenet előidézésétől tartózkodjanak, mely a hivek előtt a lelkész és tanítói tekintély s vallásos érzület megóvásának rovására történhetnék, annál kevésbbé, mert az előiratok mellett fekvő jelentésből s erre Laszip György tanitó által adott nyilatkozatból, valamint Gózon Gyula egyházmegyei tanácsbiró és dr. Csoinasz Béla egyházmegyei főjegyző által teljesített vizsgálatról felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy azon jelenet, mely az alsóörsi ref. egyházban az ismétlő iskolásoknak 1910. évi március 28-án megtartott viszgája alkalmával a lelkész és tanitó közt lefolyt, mely azzal végződött, hogy a a lelkész a templomot elhagyta s ezzel a vizsga folytatását meghiúsította, a lelkész és tanitó tekintélyének rovására esett és a híveknek vallásos érzületét kétségtelenül megsértette, de sőt meg is botránkoztatta. Azon körülmény, hogy Szűcs Józeí ref. lelkész az általa Laszip György tanitó ellen emelt panaszát visszavonta és a fegyelmi eljárás utóbbi ellen beszüntetve lett, nem szüntetheti meg az egyházmegye elnökségének az egyházi törvény 1. 161. §. f) és 165. §. f) pontján és V. 39. §-án alapuló jogát. Az egyházmegye elnökségének felebbezéssel megtámadott végzése a Szűcs József lelkész által beadott panasz, Laszip György által beterjesztett nyilatkozat és a kihallgatott tanuk vallomása alapján kiderített tényállás figyelembevételével hozatott és igy nem bir semmi alappal sem azon kifogás, mintha az érdekeltek meghallgatva nem lettek volna. A rendbiintetést kiszabó végzés ellen az egyházi törvény 1. 161. §. í) és 165. §. f) pontjához képest jogorvoslatnak helye nincs. 6*