A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

- 59 elnök és a körvizsgálók együttes megállapodása folytán „jeles" osztályzatra érdemesittetett. Az illető tanítót, a ki különben is régi és gyakorolt tanerő, bárha kötelességet teljesített is, az elismerés megilleti. Midőn azonban a tisztán ref. felekezetű iskoláinkról ezeket jelenthetem, sajnos, hogy egy, az ágostaiakkal egyesült vegyes jellegű iskolánkról, a Vászolyi iskolánkról tudniillik, nem nyilatkozhatom ily kedvezőleg. A körvizsgálók és tanügyi elnök egyező bírálata szerint ezen iskolában a tanítás eredménye nemhogy csekély, de teljességgel semmi és a bírálaton alul marad. Annál feltűnőbb ez, mert a tankötelesek száma csak 3, a kikkel naponként ha csak félórát foglalkozott volna is a tanitó, szép eredményt kellett volna elérni. Mindenesetre lelkiismeretlenség, biinös hanyagság terheli a tanítót már csak azért is, mert a tanköteleseknek 2/3-ada a saját gyermeke, — vagy ha ez a bírálat nem állhat meg, akkor a tanítói hivatalra való teljes alkalmatlanság. -- Indítványozom azért, hogy az egyházmegye Kenyér István vászolyi ref. tanítót a következményekre való hivatkozással, szigorúan dorgálja meg. A szentantalfai iskola szellemi értéke szintén nagyon csekély. Ennek tanítója Soós Lajos, tekintettel betegségére, megromlott testi szervezetére és azon hanyatlásra, melyet ennek folytán iskolája évről-évre felmutat, véleményem szerint nyugdíjazandó. Az egyházm. elnöksége, illetve az esperes személyesen felhívta ugyan az illető tanítót a nyugdíjaztatás iránti kérvényének beadására, mégis javaslom, hogy az egyhm. közgyűlés is határozzon e felett, annyival inkább, mert a lelkész is súlyos beteg és az egész gyülekezet gondozás nélkül van. 6. A mi az egyházi énekek tanítását illeti: az, sajnos, a régihez viszonyítva hanyatlást mutat. Nekem ugy tetszik, hogy mióta az állam az iskolák ügyébe oly mélyen beavatkozott, azóta a régibb tanítóink közül is némelyek, mintha csupán a tanítást tekintenék egyedüli feladatuknak, a kántori teendőket pedig lényegtelen, közömbös dolognak. Az ujabb tanítók pedig, kik az órarendszeres időben nőttek fel s ehhez szorosan ragaszkodnak, az ének-tanitásnak nem is tudnak helyet és időt szorítani. Nem okozok azonban egy tanítót sem a hiányokért és nem akarom egynek a számlájára is feljegyeztetni, — mert az uj rendszerben van itt a hiba, mire már más alkalommal is rámutattam. Osztatlan népiskolában osztá-