A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

— 5 --3 és protestáns fejedelmeit megszégyenítően érte ugy, hogy minden önérzetes, vallását valamire becsülő protestáns embernek, sőt felekezet különbség nélkül minden józan felfogású, felvilágosult embernek arczába szökik a vér és megdöbbenve kérdi, hogy ilyen is lehetséges a felvilágosodás, a felekezeti béke, az általános haladás századában ? Nevezetesen Borromaeus Károly, a XVI. század második felében volt milanói érsek szentté avattatásának háromszázados évfordulója alkalmával, aki a reformáczió elleni küzdelemben főszerepet vitt, — abból a várból, melyet a mi Idvezitö Urunk állítólagos földi helytartója mond magáénak, a sötétség baglyai a reformáczió hőseiről és népeiről ekként huhognak : „Támadtak gőgös és lázadó emberek, ellenségei Krisztus keresztjének, az érzékiség emberei, kiknek hasuk az ö istenük. Ezek nem keresték az erkölcsök megjavításának utját-módját, hanem inkább tagadni kezdték a dogmákat, szaporították a zür-zavart, . . . szétrombolták az egyház tanítását, fegyelmét, ezt a forradalmat reformnak, magokat pedig reformátoroknak nevezték". A huhogás „csábitóknak" mondja dicső reformátorainkat, vad áradatnak követőiket. Ugy látszik, hogy a „Ne Temere" megteremtői még nem tanulták meg azt, hogy a középkor vallási fanatizmusának és a XVI. század hatalmas pápai átkozódásainak korszaka lejárt, hogy az éjszaka elmúlt és a nap közelget, azért fel kell öltözni a világossághoz illő öltözetet. Igaz ugyan, hogy ezen encziklikát a pápai kúria szerényen, sőt mondhatnám : megszégyenülve visszavonta egyes országokat illetőleg s meggondolatlan, sértő kifejezéseiért elvette büntetését a tiltakozó protestáns nemzetek előtt tanúsított azon kénytelen mentegetőzéssel, mely szerint részint a fordítás eszközöltetett helytelenül ; részint pedig nem ugy értette az idézett kifejezéseket, és hogy vallásában senkit sérteni nem akart: mégis tekintettel a kétségbevon hatlan sértő, megbélyegző kifejezésekre, tekintettel különösen arra, hogy az encziklika a mi országunk területéről tudtommal eddig vissza nem vonatott, és igy az általunk féltékenyen ápolt felekezeti béke megrontására igen alkalmas, — tisztelettel felkérem a Nagyt. Közgyűlést, hogy a Borromaeus-encziklika fentebb vázolt gyalázkodásai ellen tiltakozását kiíejezni és azt a Főt. Egyházkerületre megküldeni méltóztassék. 2. Azonban e tiltakozás magában nem elég. Hanem kötelességünk