A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

— 22 --3 számadások még junius 26-án is küldettek be a számvevőséghez, talán még be nem küldöttek is vannak — legalább az én nyilvántartásom szerint —ugyszinte rovatos kimutatások és vagyonleltárak is hiányoznak több egyház részéről, de erről már beszélni sem szeretek. A kiszabott bírságolást csak egyszer alkalmaztam, de tudtommal most sincs befizetve; reménylem azonban, hogy nem jutok oly kinos helyzetbe, miszerint közigazgatási uton kelljen azt behajtani. Hogy a számadások beküldése alkalmából a késedelmezökre nézve bírságot nem alkalmaztam, annak oka az, hogy a mult'évi egyházmegyei közgyűlés a számadások beküldésének határidejét a tárgyalás tüzében kellő körültekintés nélkül — s ez mindnyájunkat terhel — február 15-re állapította meg, holott az I. t.-cz. 125. §. g) pontja három hónapi határidőt tüz ki. Ismerjük el hibánkat s helyesbítsük határozatunkat. 12. Bírósági ügyünk a tárgysorozat rendjén nincsen. Beadatott ugyan mult évi közgyűlésünk óta négy közigazgatási bírósági és öt fegyelmi bírósági ügy, de Istennek hála, elnökileg békés uton kivétel nélkül mind elintéztettek, a fegyelmiek egyházmegyei ügyész ur közbejöttével, kinek e helyen elismerésemet és köszönetemet nyilvánítom. Ezeken kivül volt két nagyobb, felemlitésre méltó ügyünk, melyek közül az egyik, a mencshelyi tanítói javadalomhoz tartozó temetői fűnek a község által érthetetlen boszuból történt elbirtoklási ügye Veszprém vármegye törvényhatósága által a mi javunkra elintéztetett, — a másik azonban, a monoszlói vallássérelmi ügy, elintézetlen maradt és elintézetlenül marad mindaddig, amig mostani „Büntető törvénykönyvünk" egy ide vonatkozó s ránk nézve előnyös paragrafussal ki nem bövittetik. Nevezetesen egy monoszlói lakos ref. vallású hajadonnak — kinek szülei nazarénusok — egyházunk szertartása szerinti eltemetését a nazarénusok megakadályozták akként, hogy mire az általuk meghívott lelkész és tanitó a halottas házhoz érkeztek volna, a nazarénusok fogták a halottat, kivitték a ref. temetőbe s ott a ref. egyházat becsmérlő beszéd után eltemették. Én a tapolczai kir. járásbírósághoz tettem az ügyiratok kapcsán a Btkv. 190., 191. §§-ai alapján jelentést, — elutasító végzést kaptam ; felfolyamodással éltem a zalaegerszegi királyi törvényszékhez, onnan is elutasító végzést kaptam azon indokolás-