A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 8 — I a lovasi, alsóörsi, balatonkövesdi és arácsi egyházakat. Kisérö társaim voltak ez utamban nt. Patay Árpád arácsi lelkész és Olé Sándor esperesi káplán. A bekövetkező ünnepek miatt harmadik utamat junius 1-töl 6-ig bezárólag végeztem, meglátogatván a hajmáskéri, várpalotai, csóri, iszkaszentgyörgyi, mohai, f.-csurgói, inotai, sólyi, szentistváni, vilonyai, papkeszi-i és balatonfüredi egyházakat. Ezt a látogatást szinte nt. Jákói Pál úrral teljesítettem. Jóleső örömmel jelentem azt, hogy egyházmegyénknek igaz és lelkiismeretes munkássága által elévülhetlen érdemeket szerzett gondnoka: nagyságos Mórocza Kálmán ur, szinte kivette részét az egyházlátogatás fontos munkájából. Megjelent s velünk együtt volt az egyházi és iskolai ügyek felülvizsgálatánál a vámosi, veszprémi, szentgáli, felső- és alsóörsi, lovasi, balatonkövesdi, hajmáskéri és balatonfüredi egyházakban. Fogadja e helyen is őszinte szives köszönetemet fáradságos ténykedéséért s egyúttal kérem, hogy e fontos, nagy horderejű munkában közügy iránti buzgóságával és bölcsességével jövendőre is gyámolitsa az egyházlátogatást s kívánom, hogy ennek teljesithetése végett ajándékozza meg öt az isteni gondviselés a testi és lelki erők teljes épségével, jó egészséggel. Örömmel győződtünk meg az egyházlátogatás alkalmával arról, hogy az egyházakban és iskolákban lelkiismeretes odaadással végeztetnek a közügyek. Általánosságban mondom ezt, mert részletekben és egyeseknél még sok kívánni való van. Az iskolákra vonatkozólag a tanügyi bizottság elnöke fogja beterjeszteni a gyűlés asztalára kimerítő jelentését. Én csak annyit mondok, hogy iskoláink nagy része az elégséges osztályzaton felül áll, elégtelen pedig nincs egy se. Az egyházakban a vasárnapi istentiszteletek megtartatnak rendesen s ugy tapasztaltam, hogy hétköznapokon is a legtöbb helyen mindennapi szükséggé válik a mindenható Istenhez váló felfohászkodás. Az egyháztagok és presbiterek urvacsorával élnek, penitencziális hetek megtartatnak; születések, házasságkötések és halálozásoknál az egyházi szertartás igénybe vétetik. A keresztyéni buzgóság és áldozatkészség forrása az elmúlt évben is élő erővel buzgott legtöbb egyházunkban. Az ide csatolt statisztikai kimutatás tanúbizonyságot teszen arról, hogy anyagias korunkban is van még élő hit, amely szívesen és lelkesedéssel munkál ott, ahol a közügynek arra szüksége van. Megvilágosítják