A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. augusztus

- 23 — lelkészektől lefogandó, illetőleg visszatartandó és a Magyar Földhitelintézethez beküldendő lett volna most, a II. félévi kongruafolyósitásnál, az esperes által. Azonban a két fő egyházi hatóság ez érdembeni intézkedése nem egy időben történvén, a konventi határozatot és fölhívást nem tudtam foganatosítani. Nevezetesen, mint eddig mindig, püspök ur őméltósága intézkedett a kongrua folyósításáról, ugy ez alkalommal is, junius 26-án keltezve, az esperesi irodába 28-án megérkezve küldetett a Kimutatás és inintézkedés a kifizetésekre nézve. Én a felsőbb utasításhoz alkalmazkodva, a beérkezett nyugtákat julius 5-ig aláírásommal elláttam, s a kerületi pénztári hivatalhoz kifizetés végett beküldöttem. És csak, miután — ugyszólva — az egész kongrua-folyósitási ügyet, pár kivétellel, bevégeztem, érkezett hozzám julius 1-röl keltezve, julius 5-én irodámba beérkezve a nm. konvent végrehajtó bizottsága elnökének 3220/908. sz. leirata, hogy a kongrua-illetékeket a lelkészi nyugdijintézeti járulék levonásával tegyem kifizethetővé. Az itt fölsoroltakból kitűnik az, hogy a megszokott püspöki intézkedés nagyban megelőzte a konventi leiratot, én tehát mulasztást és hibát nem követtem el akkor, amikor a nyugdijintézeti járulékokat nem tartottam vissza. Mert hiszen azt már nem is tehettem volna. Kérem azért eljárásomat tudomásul venni, s ha netalán szükség lenne rá, gyámolítani. A lelkészi nyugdíjintézet ügyéből kifolyólag fölhivatott egyházmegyei közgyűlésünk arra, hogy a mult évi kerületi gyűlési jegyzőkönyv 18. lapján olvasható javaslatra vonatkozással, hozzon elvi határozatot arra nézve, hogy méltányosnak tartja-e a maga részéről azt, hogy a segédlelkészi évek után is a kerület fizesse a 4%-os kamatokat, vagy pedig azt az egyesek terhére véli utalandónak ? Kérem tehát a közgyűlésnek ez érdembeni megállapodását. Az esperesi irodában a dolog az elmúlt évben Esperest nemcsak nem kevesbedett, hanem véghetlen felsza- irod

aporodott. Ez ideig iktató számunk, daczára annak, hogy a számokkal igen kimérten bánunk, 1085. Levélforgalmunk 1031. Szóval, az uj törvények, s kivált ezeknek életbeléptetése, nagy munkásságot igényelnek, úgyannyira, hogy az esperesi irodának egy napi vakácziója sincs. S éppen ebből kifolyólag tisztelettel felkérem a nt. és nagys. közgyűlést, hogy az esperesi iroda-