A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 63 .— B.-Henye és Rátót egyházakban mint tanitó-káplán szolgált, ez utóbbi helyről Tihanyba ment rendes lelkész-tanitónak 1897 február 7-én, s ez idő óta itt működött haláláig, mely 1907 április 7-én következett be. Ha Vörös Pál életén végig tekintünk, látjuk ama megdöbbentő igazságot, hogy csak vándorok és bujdosók vagyunk e földnek szinén, hogy elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom. Az ö jóakarata, az ö lelki s testi tehetségei, élete szerencsétlen fordulatai következtében nem tudtak megfelelő sikert elérni e földön. De megérdemli tőlünk, hogy azon sok lelki és testi fáradalmakért, melyeket az igehirdetés és az iskolai oktatás terén teljesített, kegyelettel megemlékezzünk ö róla. Szüntelenül kérjük Istent a 90. zsoltár 9. versének szavaival: Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain; Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk! Oh irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad; Kezeink munkáit igazgassad. Demjén Márton ehm. főjegyző.