A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. augusztus
— 17 — Lelkészválasztások történtek Köveskállán, Mohán, a rátóti, kádártai gyülekezetekben s az arácsi egyházban két izben, amennyiben az először megválasztott lelkész, t. Patkó Károly ur lemondott s a pálfai ref. egyházat — hova szinte elválasztatott — fogadván timotheusi működése helyéül. Tanítót választottak az arácsi, b.-k.-szöllösi s a mencshelyi egyházak. A káplánok a következő helyeken s minőségben vannak általam elhelyezve: t. Velegi István mohai, t. Takácsi Dániel litéri, t. Papp K. Ödön csoóri h., t. Zergi Mihály monoszlói, t. Eötvös Sándor balatonfüredi segédlelkészek. Köveskálláról jul. 24-én távozott t. Patai Árpád h. lelkész, hogy rendes lelkészi állását Arácson elfoglalja. Ennek helyébe alkalmaztam t. Patai Emil IV. éves papnövendéket püspök ur őméltósága engedelmével, mint helyettes lelkészt ez év deczember 31-ig. Halálozás ez esztendő folyama alatt, hála a jó Isten gondviselő kegyelmének, a tiszti s hivatali karban nem történt. Meg vagyunk, akik voltunk s tehetségeink szerint igyekezünk munkálni a tért, hova bennünket az isteni gondviselés állított s küzdünk véges erővel az élet küzdelmei s olykor elhárithatlan terhei s bajai ellen. Mert ilyenek is vannak. S ezeknek oka az a már, régi örökségképen reánk szállott nyomorúság: hogy kevés a pénzünk, vagyoni tehetségünk. Ez az ellenség fenyegeti legközelebb a m.-barnagi egyházat, melynek iskolája felett meghúzta a lélekharangot a világi hatóság. Kimondotta, hogy a kornak, a modern igényeknek, a közegészség, a tan- és nevelésügy kellöképeni kívánalmainak meg nem felelő s ha ez év október hóig ujat nem épit az egyház, a régi bezáratik. De nincs pénz. Mit csináljon a szegény egyház ? mely előzőleg már adósságokkal terhelt. A keresztyéni munkás élő szeretet segíthet itt egyedül. Ehhez intézi segélykérő esdő szózatát a legközelebbi időben. Mily jól esnék az én lelkemnek s mily jól esnék a közügynek, ha nem lenne az kiáltó szó a pusztában ! Ezekben számoltam volt el azokkal, amelyek reám, mint esperesre bízattak. S ha még felemlítem azt, hogy a mult évben az esperesi iro-