A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

kat, kik öt ismertük, s közjóra irányzott nemes törekvésében igazán szerettünk. 35 évek adattak nékie az isteni gondviseléstől, melyekből 13 évig volt hü és igaz munkása az anyaszentegyház ügyeinek, 7 éven át apostoli lelkiismeretes szolga s a jobb és szebb jövő munkása a köveskállai ref. egyház kebelében. Ugyancsak megdöbbenve keblünkben, értesültünk Balassa Dezsőnek, a mohai ev. ref. egyház — kötelességteljesitése által érdemeket szerzett — mindnyájunk által szeretett lelkészének elhunytáról. 43 éves korában, 20 évi lelkiismeretes s hivatásszerű munkásság után, költözött el övéitől és tőlünk folyó évi április 29-én. Igaz részvéttel, őszinte könyekkel s lelkünkben mély gyászszal áldozunk a korán távozóknak, kiket szerettünk volna látni tovább működve a téren, hol együtt valánk hivatalosak. A tanítói karból elköltözött közülünk hosszas szenvedés után folyó évi február 19-én Fejes Gábor mencshelyi elökönyörgö-tanitó. 66 éves korában dölt ki a harczosok sorából, ki az isteni gondviselés által különösen volt elhiva a tanítói és nevelői pályára. Magánéletében egyszerű, szerény, alázatos; hivatalos eljárása s teendőiben ügybuzgó, fáradhatlan, embertársait krisztusi szeretettel ölelő s mindenkinek javát munkáló egyéniség. 49 évig fáradozott a tanítói pályán s ebből 44 évet a mencshelyi egyházban töltött oly eredménynyel, hogy a vele összeköttetésben levő szülőket, egyháztagokat örök hálára, az egyházi felsöséget elismerésre indította. Február 22-én temettetett el a mencshelyi ref. temetőben szépen nyilvánuló részvéttel. Legyen az elfáradottnak édes a nyugalom, mit igaz és eredményes munkásságával oly igen kiérdemelt. Ugyanezen év január 24-én halt meg Veszprémben, vállain 74 évek súlyával id. Borbély Károly, nyugalomba vonult, több éveken keresztül m.-barnagi tanitó. Talentumait, melyeket az isteni gondviseléstől nyert, igyekezett anyaszentegyházunk magasztos ügyének elöbbvitelére kamatoztatni. Hiv volt a kevésen, fáradalmai után részesüljön megérdemelt jutalomban. Elköltözött nemes lelkek! Legyen emléketek áldott, álmatok édes, nyugalmat adó. És most elzengvén az utolsó Isten hozzádot is azokhoz, akik tőlünk végbucsut vettek, lássuk, hogy mi, kik Isten jóvoltából még anyaszentegyházunk ügyeinek élén állunk: mit cselekedtünk, miként