A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

— 56 — ur jelenléte és ellenőrzése mellett, többeket pedig az egyházmegye világi gondnokának nagyságos Mórocza Kálmán urnák szives részvéte és támogatásával. De meglátogatták és vizsgálták az iskolákat a körlelkészek is az egy Földes Sándor ur kivételével, akit köztudomás szerint ez év tavaszfelén a halál által elvesztettünk, akinek halála által tanügyünket nagy veszteség érte, mert ö e tekintetben a reá váró kötelességet mindenkor a legnagyobb pontossággal és lélekismeretes hűséggel teljesítette és magát az iskolák szakszerű, szigorú, de mindenkor igazságos vizsgálata és bírálata által mindenkor kitüntette. Az ö elvesztésével támadt hiányt akként pótoltam, hogy Ráczkevy Béla szentantalfai lelkész urat fölkértem a megürült IV. lelkészi kör körlelkészi teendőinek végzésére, aki a megbízatást szívesen elfogadta és annak minden tekintetben megfelelt, eleget tett. így a körlelkészek jelenlései és saját személyes tapasztalataim alapján a következőket van szerencsém jelenteni az 1904/5. tanévi tanügyi állapotokról: A gyermekek iskolába járása mindenütt rendes volt, csak elenyésző csekély a nem iskolázottak száma. Az 1939 mindennapi tanköteles közül csak 15 nem járt, de ezek közül is 7 fölmentés folytán. Járvány miatt az iskola érzékenyen, huzamos ideig sehol sem szünetelt, csak éppen az Alsóörs volt az, ahol a tanitó betegsége miatt márczius hóban kényszerből véget ért, az iskola azonban itt is megvizsgáltatott és a csekély tanítási idő mellett is meglátszott, hogy a gyermekek kellőképpen voltak képezve, oktatva. A tanév mindenütt betartatott, illetve kitartatott a törvényes időig, ugy, hogy az elnöki látogatás bár egészen a tanév végén történt, mégis mindenütt fönn voltak a gyermekek elegendő számban. A mulasztások sem voltak szerfelettiek. Az évzáró vizsgák mindenütt megtartattak, sőt az ismétlő-iskolások vizsgája is csak kevés helyen maradt el és ezen helyeken is az esperesi és elnöki utasítás folytán az ismétlök vizsgája a jövő évre biztosíttatott. A tanítás eredménye is általában jónak mondható. A tanítók legnagyobb része hivatásának magaslatán áll, csak 2—3 iskola volt gyengébb, amelyeknek vezetői ugy az esperes ur, mint a tanügyi elnök által a szükséges figyelmeztetésben részesültek. De midőn ezeket általában örömmel jelentem, a részletekben már nem hagyhatom érintetlenül, hogy a sok közt mégis talált az egyház és