A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus
- 68 — való felügyelet és ellenőrzés joga illet meg és kötelessége terhel, a vagyon nagy részének kezelőjévé és rendelkezőjévé válván, a tótvázsonyi egyháznál teljesen hiányzott az ellenőrzés. Ezen eljárásnak eredménye lett aztán, hogy a tőkék és alapítványok a vizsgálat adatai szerint 12618 koronáról 7416 koronára csökkentek, de ez a töke és alapitványösszeg sincs biztosítva, mert abból részben adóslevél nélkül, részben adósleveleken ugyan, de amelyek biztosítva, sőt tanukkal ellátva sincsenek, magánál a vádlottnál van (266 K 20 f takarékmagtári tartozáson túl) kölcsönök czimén 696 kor., amelyre vonatkozólag vádlott nem volt képes igazolni, hogy azokat törvényszerű presbiteriális határozattal vette vagy tartotta meg kölcsönül, s amely előreláthatólag be se lesz hajtható, s ezen eljárás eredménye az, hogy a számadások igazolatlanok, érthetetlenek s annyira felületesek, hogy azokból az se vehető ki, hogy az adósok közül ki s mikor mennyi kamatot fizetett. Vádlottnak ezen az egyh. törv. 111. és 127. §-aiban előirt kötelességek elmulasztását s törvényszerű hatáskörén kivül eső ügykörbe beavatkozását s az egyház kárával járó rendetlen és pontatlan eljárását igazoló cselekmények az egyh. törv. 301. §-ának 7-ik pontjában meghatározott vétséget állapítván meg, ö ebben is vétkesnek volt kimondandó. A vádlott terhére ekkép megállapított fegyelmi vétségek számának és súlyosságának daczára is a bíróság azért találta a kimért enyhébb büntetéssel fenyitendönek, mert súlyosító körülményeket nem látott fennforogni, ellenben rendkívüli enyhítő körülményekül fogadta el fenyitetlen előéletét, s hogy tótvázsonyi 21 éves lelkészsége alatt ellene panasz se volt, s hogy továbbá törödelmes beismerését, vagyoni helyzetét, s azt, hogy emiatt a súlyosabb büntetés ártatlan családját érzékenyen sújtaná, végül azt, hogy a következmények okozója maga a presbitérium is, amely eltűrte a törvénytelen állapotot s a számadásokat felületesen vizsgálta. Vádlott anyagi felelősségének megállapítása az egyházi törvény 127-ik §-a rendelkezésének s vétkessége kimondásának, a költségekbeni marasztalása szinte a vétkesség kimondásának folyománya. A jogerős Ítéletnek az egyházi hatóságokkal való közlése az egyh. törv. 388. §-ának rendelkezésén alapul.