A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 64 — lommal a lelkészt az iskolában a gyermekek előtt részegnek nevezte, holott a lelkész, a tanitó saját beismerése szerint is, részeg egyáltalán nem volt; b) vádlott tanitó beismerése alapján azt, hogy ö a lelkész eljárását ugyanott szemtelen henczegésnek nevezte, azon mentsége pedig, hogy ez csak viszonzás volt, valótlan, mert hogy a lelkész öt előzőleg szemtelennek nevezte volna, nem bizonyította, sőt bizonyítani meg se kisérlette; c) saját beismerése és a kihallgatott tanuk vallomása alapján azt, hogy a lelkészt a naplóba való beírásban a toll elvétele által megakadályozta, azzal, hogy ha irni akar, hozzon magával tollat; d) hogy a lelkész eltávoztakor a gyermekek előtt azt monda: „nem érdemli meg, hogy én kikísérjem", s egy fiút utasított az ajtó betételére; e) hogy ezen esetnek az lett a következménye, hogy az iskolás gyermekek lelkészüknek eltávoztakor nem is köszöntek, vádlott elismerése szerint, amint ö mondja, „elámultuk" miatt. Ekkép a tanitó eljárásából, az e) alattiból kitetszöleg, tényleg közmegbotránkozás származott az iskolában, vádlott tanitó a tanfelügyelő és lelkész intézkedéseinek ellene szegült, a lelkészt bejegyzési jogának gyakorlásában megakadályozta, meggyalázó kifejezéssel illette s vele szemben mind a lelkészi állást mélyen sértő, mind a tanítói állással egyáltalán össze nem egyeztethető botrányos magaviseletet tanúsított. Vádlott tanitó ezen tényei és eljárása az egyházi törvények 301. §-ának 3., 4. és 10. pontjai alapján minősülő fegyelmi vétségek megállapítván öt vétkesnek kimondani, vétségeinek mérvéhez képest az alábbi enyhítő és súlyosító körülmények figyelembe vételével a 2-od fokú fegyelmi büntetésre, feddésre Ítélni s a 384. §. alapján a költségekben is elmarasztalni kellett. A büntetés mérvének megállapításánál enyhítő körülménykép csak az volt figyelembe vehető, hogy vádlott hosszabb tanítói működése alatt — bár ellene fegyelmi panasz már merült fel, de visszavonatott — fegyelmileg mindeddig büntetve nem volt, ezzel szemben súlyosító körülmény a halmazat, s az a tanítóhoz, sőt tisztességes emberhez nem illő, durva hang és modor, amit az espereshez beadott nyilatkozatokban lelkésze ellen használt, s hogy a lelkésznek