A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus
- lö IV. Az egyházi hivatalnokokra vonatkozó s más vegyes kérdések. Az egyházi hivatalnokok ténykedésük és családi életük — amennyiben hivatalos teendőiket elvégezik, állásuknak megfelelő jó magaviseletet tanúsítanak és családjuk tagjai is egyszersmind — általában szabályszerű. A gondnokok és elöljárók is, az egyházi ügyekben, a szükség- és körülmények szerint általában segédkeznek a lelkészeknek a hivek gondozásában és az egyházi ügyek vezetésében. Csak két helyen volt kivétel a fenti tekintetben. Szent-Istvánon ugyanis az 1901. évi gondnok, Monoszlóu pedig a tanitó nem tanúsítottak oly nagy buzgóságot hivatalos teendőik végzésében, minőt hivatalos állásuk fontossága és az egyházi felsőbbség is tőlük megkívánt és elvárt volna. A gondnok irányában, mivel gondnoksága ideje már letellett s az egyházlátogatás alkalmával nem is volt jelen, a szomorú tudomásvételen kiviil mit se tehettem; Monoszlón azonban a tanitó urat szeretettel, de komolyan figyelmeztettem s kötelességének hivebb teljesitésére utasítottam. Nemcsak a hivatalos állás, de fájdalom, személyes és más egyéb okokból kifolyólag is találtam viszásságot egyik-másik gyülekezetben. Ilyen feszült viszony van Felső-Eörsön és Inotán, a jelentések szerint a tanitók nehézkes természete, türelmetlensége, hivatalos felsőbbjeiktől függni nem akarása, a gyermekekkel való túlszigoru bánásmódja és megtorló eljárásuk miatt. E bajok bár sérelmesek, de szerintem még nem oly természetűek, melyek kiegyenlíthetők nem volnának és reménylem is, hogy lelkészeink higgadt, mérsékelt maguktartása és okszerű eljárása meg fogja találni az utat a megzavart béke helyreállítására. Nagyobbmérvü háborgás van azonban Tihanyban, hol az egyházlátogás alkalmával a legnagyobb zavart, rendetlenséget találtam; sem gondnok nem volt, sem előljáró, amennyiben hivatalos állásukat az elöljárók már előbb elhagyták, gondnokot pedig ez évre nem választottak. Az egyház hivatalos kormányzata ennélfogva szünetelt, a lelkész fizetése sem volt kiszolgáltatva. Az egyház javait: magtárt, készpénzt, könyveit és földjövödelmet, illetve azok kezelését három egyháztag: Pintér István és két társa vették