A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. július

lása mellett való bejegyzésre, melyeknek megtörténtével az egész munkálatot felterjesztettem püspök ur ó' méltóságához, ki az általa 1899. január 4-re összehívott esperesekkel tartott értekezlet után a hozzá visszatett iveket felülvizsgált, s azokat a kongrua-bizottság elé terjesztette. A kongrua-bizottság eló'adója a junius 14-én tartott rendkívüli konventi ülésen terjesztette elő jelentését, melyben egyházkerületünk 9 egyházmegyéjéből 208 lelkészi állomás jövedelmét ajánlja a nagyméltóságú kultuszminiszter urnák kiegészitésre. Az ajánlott egyházak szükséglete 1200 koronáig 46026 kor. 20 fillér, 16000 koronáig 125548 kor. 23 fillér, fuvardíj czimen 15090 kor., káplántartási dij czimen 2500 korona. b) 1898. szept. 11-én szép és áldott lelkű Erzsébet királynénk megrendítő halála borította gyászba a magyar haza fiainak és leányainak szivét. E közös nagy gyászban hiven osztozott a veszprémi ev. ref. egyházmegye is gyülekezeteivel egyetemben. S most, midőn a gyásznap után első közgyűlését tartja: örökítsük meg jegyzőkönyvünkben is nagy királynénk emlékezetetét, melyet a következendő idők sem fednek el feledékenységgel, mig magyar szivek dobognak e szép haza halmain és völgyein. Megemlékezem itt egyszersmind egyházmegyénk halottairól is. Fa István szent-király-szabadjai szelid lelkű lelkésztestvérünket a mult 1898. év deczember 5-én ragadta ki körünkből a halál angyala; Pap Kovách István nyugalmazott tanitó barátunk életének világát pedig, ki tehetsége, ernyedetlen szorgalma s kifogástalan becsületességével nyert meg bennünket, 1898. október 5-én oltotta ki az enyészetes halál. Maradjon áldásban köztünk emlékezetük. Egyetemes egyházunk egéről lehullott mult gyülésünk óta néhány fényes csillag, csak Szász Domokos erdélyi püspököt s Tóth Sámuel debreceni volt, tanár tiszántúli főjegyzőt emlitem fel. Példájuk, erényeik ragyogjanak haláluk után is s buzdítsák az utódokat nagy és szép tettekre. c) Kövesd-Csopak-Paloznak egyesült egyház templomát, tornyát kijavíttatván 1898. november 6-án egyesülésük 100 éves jubileumát ujbori urvacsorávali éléssel összekötve ülte meg. Az isteni tiszteletet e. m. főjegyző ur végezte, az urvacsorát esperes szolgáltatta ki.