A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. július

— 46 — tévedésben volt, hogy azt hitte, ezen összeg számára csupán a csonka évre igértetik, mert azt még gondolni sem tudta, hogy 14 hónapig kelljen a szolgálatot teljesíteni. Mely után meghallgatta a bíróság panaszlott képviselőjét, s zárt ülésben a következó'leg itélt. Panaszlott Pap Sándorné köteles Németh Soma iszkaszentgyörgyi tanítónak 14 havi szolgálatai teljesítéséért 189G. évi szept. 1. napjáig 50 azaz ötven forintot megfizetni, továbbá köteles ugyan Pap Sándorné urnő Márton Tamás tanú részére 4 frt 20 kr fuvar és vasúti s két forint napi dijat fizetni. Indokok. Németh Soma iszkaszentgyörgyi tanitó által a csonka és kegyeleti év alatt teljesített istenitiszteleti szolgálatok dijjazásáról érdekelt felek között írásbeli szerződés nem volt, de ugy nagyt. esperes ur mint Márton Tamás csoóri lelkész ur egyező előadásából kitűnt az, hogy nevezett tanitó urnák 20 frt ajánltatott fel, de tekintettel panaszlónak azon előadására, hogy arra még csak gondolni sem tudott, hogy 14 hónapig helyettes lelkész nélkül lesz hagyva az egykáz, tekintettel arra, hogy a tanitó készséges szolgálatai által az özvegy lelkésznő a helyettes lelkész ellátásának és javadalmazásának tetemes összegre menő költségétől megmenekült, tekintettel végül arra, hogy 20 frt valóban oly csekély összeg, hogy annyi időre avval éppen nincs honorálva a teljesített szolgálat, mert most ugyanazn szolgálatért 80 frtot fizet ez egyház tanítónak, az itéletileg megállapított 50 frt szolgálati dij és tanú költségeinek megtérítésében panaszlottat elmarasztalni kellett. Ezen ítélet nyilvános ülésben a felek előtt élőszóval kihirdettetett, panaszos Németh Soma abba beleegyezett, a panaszlott képviseletében jelenlevő Demjén Márton kijelentette, hogy hogy erre nézve megbízójától meghatalmazást nem kapott. Az ítélet az érdekelt feleknek kiadatni rendeltetik.