A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. március, 1894. augusztus

Tartalomjegyzék

— 53 tanulmányaikat jó sikerrel folytatják, az alap-ellátáshoz mérten segélyezhetők." Felvétetni kérjük ezen rendelkezést, hogy lelkészeink gyermekei a felfelé menő társadalmi mozgalom részesei legyenek vagy lehessenek. Elszomorító jelenség az, ha a különben alkalmas lelkész-gyermek anyagi helyzeténél fogva leszorittatik azon pélyáról, hol a hazának hasznosabb polgára is lehet. VI. A 20. §-nak, a szolgálati évek nagyságából fűzött számításai helyett felterjesztésünk alapelvei szerint, ezen határozottabb és megfelelőbb rendelkezést kérjük érvényre emelni: „Azon özvegy, kinek férje a gyámintézetnek 5 évig (a tervezet 10 éve helyett) nem volt tagja, csak végkielégítésre tarthat igényt, mely a legutolsó beszámítható fizetés 50%-ból áll, de 600 írtnál több nem lehet." Felterjesztésünk indokaiból önkényt következik ezen rendelkezés felvétele, mert szolgálatban levő lelkészi karunk legnagyobb részének alkalmat ad az intézet, hogy öt évre visszamenőleg befizethessék járulékaikat, s mikor egy országos lelkészi gyámolda segélyezésére gondolunk, a 20. §-ban meghatározott 10 évi szolgálati idővel mostani lelkészi karunk egy negyed részének özvegyei csupán végkielégítésre tarthatnak igéugt s ezen eredmény sehogyan sem felelhet meg felállításához fűzött reményeinknek. így a 15., 16. §§-ról mondott véleményünk elfogadásával ezen 20. §-nál is érvényesíteni kívánjuk a testvériség elvét, s ha annál érveink igazak voltak, ennél is érvényesülniük kell. VII. „A gyámalap ós ennek kezelése." A tervezetre tett észrevételeink szerint a 24. §. ekként óhajtjuk átváltoztatni: „Az országos ev. ref. lelkészi özvegyárvai gyámintézet alapja áll: 1. A gyámintózeti tagok által fizetendő és 600 frt évi fizetésük 10%-ából, továbbá minden 600 frt felüli