A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. augusztus

másé. Bár csak ez örömet is meg ne keseritené a félreértés, balitélet, alaptalan gáncsoskodás és az önérdek-féltés, melyet a közérdek kára nélkül nem elégithet ki a legjobb szándék sem­Ezek leverő gondolatok a kedélyre az egyházi közpálya emberénél, és Istenbe vetett erős hitre van szüksége, hogy az útját álló akadályoktól el ne rettenjen. Ebből a hitből meri­tek azért ón is erőt esperesi pályámon, nem kételkedvén, hogy Isten áldását adja a buzgó törekvésre is. De emberi segítségre is szükségem van. Egy ember, lenne az bár a legkitűnőbb, csak kis részét végezheti a munkának, mely a közös czólra szükséges, a tábornok a tábor közremű­ködése nélkül a legbölcsebben kieszelt hadi tervvel sem nyer­heti meg a győzelmi borostyánt. Kérem azért szivem teljes­ségéből lelkész testvéreimet, kik velem együtt hivatvák Kisz­tus testének építésére, a szolgálatnak munkájára, hogy tisz­teikben pontos és lelkiismeretes eljárással könnyítsék meg az ón hivatalom terheit! Kérem egyházmegyénk néptanítóit, hogy nemes hivatásuk nagyfontosságától áthatva, egyházunk vete­ményes kertjének csemetéit olyan gonddal neveljék, hogy azok­ban nekem is örömem teljék, ós ez öröm lelkesítő ösztönül szol­gáljon a kitartásra, nehéz pályámon! Kérem a kormányzatom alá tartozó szent gyülekezetek presbytóriumát, hogy viseljem k gondot a nyáj on, melylyen az Ur vigyázókká tette őket s jó példával járván elő a nép előtt, hiven munkálkodjanak azon, hogy mindenek ékesen és jó rendel legyenek közöttünk! Ké­rem egyházmegyénk tanácsbiráit és összes tisztviselőit, hogy egyesitvén erejöket az enyémmel, segéljék elő az én szent törekvésemet! Különösen kérem pedig egyházmegyénk gond­nokát, mint világi elnöktársamat, hogy bölcs tanácsát, melyre tudom sokszor lesz szükségem, ne vonja meg tőlem! Szépen mondja a költő: „Dúsgazdag bánya a tapasztalás, melyből sok ember életkincset ás." Nagyságod a kormányzásban mi' d az egyházi, mind a polgári téren gyűjtött tapasztalataival ezen dúsgazdag bányát már birtokába vette. Legyen kegyes ennek drága kincséből számomra is juttatni egy kis részecskét, mi­kor arra szükségem lesz: én szivem háláját kötelezem le érte kölcsönül és kamatos kamatul.

Next

/
Thumbnails
Contents