A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. május, 1891. augusztus

— 16 ugyanazzal az igaz szeretettől áthatott tisztelettel teszem le most hivatalomat azon testület képviselőinek kezeibe, melytől azt nyerni szerencsés valék, kérvén, hogy okaim tekintetbe vételével lemondásomat elfogadni, engem hivatalomtól felmenteni, s utódom választása iránt az intézkedéseket megtenni szíveskedjék. Kelt Szent-Gálon, 1891. évi augusztus hó 1-én. Csonka Ferencz, m. k. esperes." Bár mélyen meghatotta a közgyűlést esperes ur lemondásának alapos volta, de sokkal nagyobb szeretetet és ragaszkodást érzett és érez most is irányában, semhogy lemondását elfogadva, eme szeretetet és ragaszkodást tőle megvonni látszanék : azért lemondását nem fogadja el; mert hiszszük, hogy a jó Isten visszaadja még óhajtott egészségét, a mikor közjóra világolt közhasznú tevékenységét, mindnyájunknak örömére ismét ügyeink vezetésére fordíthatja. De addig, mig ez bekövetkezik, az esperesi teendők ellátása alól felmenti, s erre Pap Sándor, egyházmegyei főjegyző s legidösb tanácsbiró urat kéri fel és bízza meg. B) Egyházlátogatási jelentés. „Nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés! Egyházi törvénykönyvünk 132. §-a kötelességül szabja az esperesek elé, hogy egyházmegyéjükben évenként minden egyházat meglátogassanak, s a 134. §. előirván teendőiket, az egyházmegyei közgyűlés elé — az egyliázlátogatás jegyzökönyve alapján — jelentéstételre utasitja őket. Minthogy a folyó évben nt. Csonka Ferencz ur ezen esperesi tisztet saját személyében betegeskedése miatt nem végezhette, e végre alulírottat bizta meg, ki is azt tiszttársam nt. Nyikos Kálmán ur segédkezése mellett teljesítettem április 7—27-ig; melyben szerzett tapasztalataimról szóló jelentésemet van szerencsém mély tisztelettel a következőkben előterjeszteni : I. Az egyházak beléletére vonatkozólag. Egyházaink beléletében olyan kóros jelenséget, mely a rendes életfolyamatra zavarólag, vagy tán éppen romlást okozólag hatna, nem észleltünk. Van ugyan egy rettegtető külellenségiink, mely közvetve egyházaink beléletére is káros hatással lehet, de erről majd alább leszen szó. A vallásos cselekvényck rendesen teljesíttetnek, ugy a lelkivezérek, mint az egyháztagok által, — az utóbbiakra és ezek közt is különösebben a mezei munkával foglalkozó népünkre nézve mégis azon megjegyzéssel, hogy a szorgosabb munkaidők beálltával azok megszűntéig, tehát körül-