A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1890. augusztus

— fi — Nehéz munka ugyan az unitarismus megáradt folyama ellen gátat vetni: do kötelesség és tennünk kell, inert a symptomák már más egyházakban is jelentkeznek. Alig üresül meg egy egyház lelkészi állomása, az a különben is csekély lelkészi fizetést szándékozik leszállítani: de más egyházzal leendő társulást nem kiván. Sőt akad egyház olyan is, melynek jeles képzettségű lelkésze van, s az ezt a kötelezett ós lótfentartásra szükséges évi iizetéstől megfosztani akarván, lelkész szünetért folyamodik, a helyett, hogy a törvény által megengedett módon keresné bajai orvoslását. S mindezek, ha akaratuk nem érvényesülhet, unitáriussá levéssel fenyegetődznek. Mig az eddig elősorolt tények egyházmegyénk elszomorító helyzetét tüntetik fel, megnyugtatásul és örömmel hozom köztudomásra másrészről, hogy egyházaink nagy többsége s ezek vallásos érzületü tagjai őseinktől örökölt buzgóság s lelkesedéssel igyekeznek a közterheket viselni s bármi áldozatot készséggel meghozni, csakhogy egyházukat fontartani, ennek jóllétét, felvirágzását eszközölni, feladatukhoz hiven, képesek lehessenek. Most következik már az egyházlátogatási napló alapján teendő részletes jelentésem, melyet előzőleg tisztelettel említem meg, hogy az egyházlátogatást, magam személyében betegség által gátolva levén, Pap Sándor e. m. fő- ós Nyikos Kálmán aljegyző urak végezték, kiknek hiven végzett munkájukért e helyen is hálás köszönetem nyilvánítom. Az egyházmegyénk népmozgalma s népessége feltüntetésére szolgáló adatok pontosan feljegyezvék ugyan a névtárban, mindazáltal nem hagyhatom említés nélkül, hogy a szülöttek és meghaltak különbözete bár 21-el való szapprodást mutat, a lélekszám mégis 151 -el kevesebb a mult évinél, mely nagyszámú fogyás oka a kitérésekben s kenyérkereset hiánya miatt tőlünk más helyre lett költözésekben rejlik. A mi a vallásterkölcsi életet illeti: az istenitiszteletek törvényszerűen megtartatnak, a templomok télen nagyobb, nyáron gyérebb számban látogattatnak s urvacsorával is kész szívvel élnek a hivek — az egyház iránt hideg közönynyel viseltető s anyagiasságban elmerült tagok kivételével, mindenütt