A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. augusztus

— 10 — tézkedéseknek nem lett meg a várt sikere,- mert azaz „édes meggyőződés", hogy az unitárius egyházban 1 írtnál nem kell több egyházi adót egy családnak fizetni, oly erős sáncz volt már akkbr< az áttérők lelkében, hog)' az még főtiszt, j s mélt Püspök urunknak főpásztori s atyai, — az egyház mellett maradásra buzdító s lelkesítő szavai,—valamint e. m. gondnok urunknak, igazi erély s tapintat hangján — leendő helyzetüket valósággal feltüntető intései s figyelmeztetései sem voltak képesek megostromolni. -— Az ezen alkalommal.s azóta szerzett tapasztalatból kifolyólag az okok, a már emiitett csekély egyházi adó fizetésén kiviil, melyek az áttérésnél közreműködtek, még a következők voltak: Az egyház egynémely tagjai közt, már régebbi idő óta bizonyos viszály, egyenetlenség uralkodott, ugy hogy az áttérők egy része már régóta csak a külső eg) háznak volt tagja, de a belsőnek nem,, valósággal nem tartoztak már az egyházhoz s ágy az áttérés csak a külső formára nézve történt meg <z évben; ehez járult azután a nép elszegényedése, kiválta napszámos osztály keresethiánya a phylloxera pusztitása következtében, — továbbá éppen a napszámos osztálynak az öl fa ár kivetése által olyformán való niegterheltetése, hogy az ölfa árát a szegény, igavonó jószággal nem biró egyháztagokra vetették ki, a tehetősebbeknek pedig a fa hazaszállítása tétetett kötelességükké, ez az oka annak, hogy a szegénység egy részét az az áttért egypár jobb módú magával vitte. Bizony nagy baj az, hogy az igazán méltányos, birtokaránylagos adózás gyülekezeteink túlnyomó részében nem vitethető keresztül, s igy a legtöbb gyülekezetben a szegény osztályú népen van a nagyobb teher, mit a mai nehéz anyagi viszonyok közt sok már emelni nem bir s nem tehetvén egyebet az egyházból való kitérés által gondol magán s helyzetén könnyíteni. Ép azért nagyon üdvös volna há az egyházkerület által eme szabályrendelet szerint: „hogy a közterhek súlya az igazság és méltányosság ellenére a gyengék vállaira ne nehezüljön, a közterhek kivetésében — a mennyire lehet -— a birtokaránylagos kulcsot liasználaudja" — megállapított adózás érvényre juttatnék, ezáltal az egyháztagok összetartozandóságának az -az élénk érzete, mely a híveket az egymás iránti test-