A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

— 4 — A tanítói karból: Zsemlye Gyula és Tarczy Zoltán tanító­képviselők. Ezenkívül több tanító és tanítónő, továbbá az egy­házmegye ügyei iránt érdeklődő számos vendég. Mely alkalommal: 1. A 63. dics. 1. versének eléneklése után Lőke Károly es­peres felolvasta a Szentírásból a CXXVI. zsoltárt, majd buzgó imádságban adott hálát a mult évi közgyűlés óta történt ese­ményekért és áldásért könyörgött a gyűlés végzendő munkájára. Az imádság elhangzása után Thaly Dezső egyházmegyei gondnok tartotta meg gyűlési megnyitó beszédét, melynek be­vezető részében, mint igaz, jó magyar hazafi, lelkesült öröm hangján emlékezett meg az ősszel és tavasszal hazatért terüle­teinkről s üdvözölte 20 évi szolgaságból való felszabadulásuk után azokat a magyarokat, azokat a reformátusokat, kik most már velünk együtt a magyar hazának és az egyetemes magyar református egyháznak a fiai. Reménység csillant meg szavai­ban, mikor arról beszélt, hogy az igazság folyamai megindul­ván, addig meg nem állhatnak, míg az ezer éves magyar haza egy darabja is idegen uralom alatt van. Kitért a megnyitó minden személyi változásra, mely egy év leforgása alatt történt. A kitüntetésekben részesült veze­tőink felé a jóleső örömtől sugalt köszöntés meleg szavait küldte, a gyászesetek miatt lesújtottakat az együttérző részvét szavaival vigasztalta. Megemlékezett a debreceni ref. világgyűlésről; a debre­ceni kollégium 400 éves fentállásáról. Szólott a múlt év őszén Dunaalmáson tartott ifjúsági konferenciáról, majd a hazatért területeken élő ref. testvéreink ügyeinek rendezésére szüksé­gessé vált zsinattartásról. Hadseregünknek a visszanyert terü­leteinkre való bevonulásával kapcsolatban sajnálattal említi meg azt a szomorú tényt, mely szerint Magyarország hercegprímá­sának rendelkezése értelmében papjainak nem szabad nem ka­tolikusokkal vegyes istentiszteletet tartani. Pedig, ha valaha, ezekben a történelmi napokban lett volna szükséges, hogy az egész ország minden fia, azt mutatta volna meg, hogy itt, eb­ben a hazában egység van, amelyre támaszkodva bizunk és remélünk nagy, magyar feltámadást! A fájó felekezetieskedés gyógyszeréül türelmet, törvényeink pontos betartását, köteles­ségeink lelkiismeretes teljesítését ajánlva, az élen állókat éber figyelemre intve a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja.

Next

/
Thumbnails
Contents