A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

— 4 — A tanítói karból: Zsemlye Gyula és Tarczy Zoltán tanítóképviselők. Ezenkívül több tanító és tanítónő, továbbá az egyházmegye ügyei iránt érdeklődő számos vendég. Mely alkalommal: 1. A 63. dics. 1. versének eléneklése után Lőke Károly esperes felolvasta a Szentírásból a CXXVI. zsoltárt, majd buzgó imádságban adott hálát a mult évi közgyűlés óta történt eseményekért és áldásért könyörgött a gyűlés végzendő munkájára. Az imádság elhangzása után Thaly Dezső egyházmegyei gondnok tartotta meg gyűlési megnyitó beszédét, melynek bevezető részében, mint igaz, jó magyar hazafi, lelkesült öröm hangján emlékezett meg az ősszel és tavasszal hazatért területeinkről s üdvözölte 20 évi szolgaságból való felszabadulásuk után azokat a magyarokat, azokat a reformátusokat, kik most már velünk együtt a magyar hazának és az egyetemes magyar református egyháznak a fiai. Reménység csillant meg szavaiban, mikor arról beszélt, hogy az igazság folyamai megindulván, addig meg nem állhatnak, míg az ezer éves magyar haza egy darabja is idegen uralom alatt van. Kitért a megnyitó minden személyi változásra, mely egy év leforgása alatt történt. A kitüntetésekben részesült vezetőink felé a jóleső örömtől sugalt köszöntés meleg szavait küldte, a gyászesetek miatt lesújtottakat az együttérző részvét szavaival vigasztalta. Megemlékezett a debreceni ref. világgyűlésről; a debreceni kollégium 400 éves fentállásáról. Szólott a múlt év őszén Dunaalmáson tartott ifjúsági konferenciáról, majd a hazatért területeken élő ref. testvéreink ügyeinek rendezésére szükségessé vált zsinattartásról. Hadseregünknek a visszanyert területeinkre való bevonulásával kapcsolatban sajnálattal említi meg azt a szomorú tényt, mely szerint Magyarország hercegprímásának rendelkezése értelmében papjainak nem szabad nem katolikusokkal vegyes istentiszteletet tartani. Pedig, ha valaha, ezekben a történelmi napokban lett volna szükséges, hogy az egész ország minden fia, azt mutatta volna meg, hogy itt, ebben a hazában egység van, amelyre támaszkodva bizunk és remélünk nagy, magyar feltámadást! A fájó felekezetieskedés gyógyszeréül türelmet, törvényeink pontos betartását, kötelességeink lelkiismeretes teljesítését ajánlva, az élen állókat éber figyelemre intve a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja.