A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

— 41 — dékek hitoktatásáról szóló vizsgabiztosi jelentéseket, melyek szerint az eredmény a legtöbb helyen jó, sőt dicséretes, az egyházmegyei közgyűlés örömmel veszi tudomásul és a hitoktatást végző lelkipásztoroknak őszinte elismeréssel adózik s ezen határozatot a tanügyi bizottság határozatai kapcsán a főtiszteletü ker. közgyűlésre felterjeszti. 84. Főjegyző felolvasásában tárgyalásra került a debreceni nyugdíjas lelkészek körének beadványa, amelyben a lelkészi nyugdíjak csökkentett összegének teljes egészében való kiutalásának, az özvegyek járandóságának törvényes összegben való megadásának a fokozatos hatóságok utjáni kieszközlésére kéri az egyházmegyei közgyűlést. Rámutat a beadvány arra, hogy a nyugdíjak csökkentését azért kellett keresztülvinni, mert kellő pénzügyi megalapozottság nélkül túl sok lelkipásztort küldtek kényszernyugdíjba, holott, ha csak az arra minden tekintetben megéretteket óvatosan nyugdíjazták volna, a törvényes nyugdíj megadására lett volna fedezet. Egyházmegyei közgyűlés a debreceni nyugdíjas lelkészek körének beadványában foglalt panaszt és kérelmet indokoltnak találja, tudatában lévén annak, hogy a csökkentett nyugdíjból és az özvegyi járandóságból a mai nehéz viszonyok mellett megélni egyáltalán nem lehet, épen ezért ezen határozatát közli a debreceni nyug. lelkészek körével és felhatalmazza őket, hogy kérelmük alátámasztására ezt is a konvent elé vihessék. Hogy a nyugdíjintézet pénzügyileg ne legyen túlterhelve, szükségesnek tartja a közgyűlés hogy a nyugdíjazási korhatáron innen levő lelkipásztorok, csak teljes szolgálatképtelenség esetén mehessenek nyugnyugdíjba, hogy a nyugdíjazottak törvényes járandóságára legyen fedezet s az özvegyek és árvák pedig megélhetést biztosító összeget kaphassanak, annál is inkább, mert a lelkipásztorok a nyugdíjintézet megteremtésénél és annak új alapokra helyezésénél erejüket meghaladó áldozatokat hoztak és hoznak, különösen most, amikor a több szolgálattal biró lelkipásztorokra a visszamenőleg fizetendő belépési járulék és főként annak kamata, elbírhatatlan terhet jelent. A teher nagysága mellett mégis ki vannak téve a tagok annak, hogy hat éven belüli esetleges elhalálozásuk után özvegyeik és árváik még mindig a megélhetést egyáltalán nem biztosító összeget kapják.