A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

— 15 — egyházmegyénknek. Mély gyász és szivettépő fájdalom igen korán özvegységre jutott hitvesének, pótolhatatlan veszteség három kis árvájának. A mindenekkel szabadon rendelkező Isten bölcsesége és akarata előtt alázatos szívvel meghajolva örökítjük meg az Istenben boldogult emlékét s kérjük az egek Urát, hogy özvegyének fájó szívét kegyelmének gazdagságából gyógyítsa meg s legyen vele és a kis árvákkal egész életükben, hogy felnövekedvén, magasztalhassák a nagy Istent jóságáért, kegyelméért, melyet az Ő atyai gondviselésében megmutatott irántuk. i) Ugyancsak mély részvéttel és fájdalommal örökíti meg egyházmegyei közgyűlés Deák József etei lelkipásztornak, egyházmegyénk volt számvevőjének emlékét, kit 53 éves korában, 27 évi lelkipásztori szolgálat után, sok fájdalmon, veszteségen és nehéz megpróbáltatásokon keresztül vezetve, testben és lélekben megtörve szólított el a nagy Isten az élők sorából. A gyülekezete javáért csendben, zajtalanul munkálkodott lelkipásztor, a melegszívű jóbarát, a derűs kedélyű pályatárs emlékét midőn jegyzőkönyvünkben megörökítjük, teljesen szülő nélkül maradt egyetlen leányát, édesapjának szemefényét meleg részvétünkről értesítve, kérjük a jó Istent, hogy legyen vigasztalója, gyámolítója a földi élet útján az a biztos tudat: »Nem hagyja el az Ür a Benne bízókat«. j) Tapsonyi Sándor nagyigmándi lelkipásztort és családját nyolc éves kisfiúknak váratlan elvesztésével ért mélységes gyászban igaz részvéttel osztozik az egyházmegyei közgyűlés. Már a második ilyen gyászeset, amely mélyen lesújtotta a szerető szívű szülőket. Senki mástól nem kérhetünk vigasztalást, mint a bánatot és fájdalmat reájuk mért nagy Istentől; kérjük is azért buzgó fohászban, hogy adja meg számukra a megnyugvást s a nagy veszteséget megmaradt két kedves gyermekük által szerzendő igaz örömökkel pótolja ki. k) Nagy megpróbáltatás elé állította a mindenható Isten László Zsigmond nagysápi lelkipásztor testvérünket, midőn elszólította mellőle hűséges hitvesét, a jó édesanyát, ki gyülekezetének közszeretetben álló nemeslelkü papnéja volt. Egyházmegyénk lelkészi karának nesztorát ért mély gyászában midőn igaz rész-