A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

— 12 — désére az egyházi közügyek terén 40 éven át való működése alkalmából, amely határpontnál a komáromi gyülekezet kebelében működő különféle egyesületek azzal mutatták ki hálájukat és ragaszkodásukat, hogy megfesttették arcképét és kedves, meleg ünneplésben részesítették. A régi, hűséges munkás iránt megnyilvánított meleg érzésekből közgyűlés azzal kiván magának részt, hogy Isten gazdag áldását kéri még igen hosszú időre Szulacsik Lajos életére és működésére. k) Fájdalommal veszi tudomásul egyházmegyei közgyűlés azt a veszteséget, mely a mezőföldi egyházmegyét érdemes gondnokának: Lipcsey Lajosnak halálával érte. Amidőn egyetemes egyházunk érdekében oly sokat dolgozott fáradhatatlan munkás emlékét jegyzőkönyvünkben megörökítjük, a mezőföldi egyházmegyét együttérző, meleg részvétünkről értesítjük. I) Mély megdöbbenéssel értesül közgyűlés arról a nagy veszteségről, mely a tiszántúli egyházkerületet alig két évvel ezelőtt megválasztott nagyérdemű püspökének, Makláry Károlynak váratlan halálával érte. Midőn a testvér egyházkerület mély gyászában, az özvegyet és családját ért nagy bánatban őszinte, meleg részvéttel osztozunk, kérjük az Egek Urát — kinek utai nem a mi utaink —, hogy a vezérét vesztett legnagyobb egyházkerületünknek, a bánatos özvegynek és családjának adjon bölcs akaratán való megnyugvást és vigasztalást. A nagy veszteségben álljon Ö maga kegyelmével a mélyen lesújtott gyászolók mellett. m) Őszinte részvétét nyilvánítja közgyűlés egyházmegyénk néhai esperese, Antal Lajos özvegyének halála felett, kiben a belsősomogyi egyházmegye esperesének hitvese édesanyját gyászolja. Midőn a gyászolót együttérzésünkről biztosítjuk, a Aáindenhatótói kérünk számára vigasztalást. 20. Az esperesi jelentésnek egyházmegyénk külső és belső életére vonatkozó pontjaival kapcsolatban a) megnyugvással veszi tudomásul a közgyűlés, hogy a hitélet, templomlátogatás és az urvacsorával élés terén az előző évekhez viszonyítva visszaesés nem volt, sőt inkább az urvacsorázók száma ott, ahol különösen az ifjúsággal komolyan foglalkoztak, emelkedett. Felhívja azért a lelkipásztorokat, hogv gyülekezetükben mindenütt minél odaadóbb munkát fejtsenek