A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

— 9 jelentést esperes ur a lelkipásztorokhoz és tanácsbirókhoz előre megküldötte, azért azt az egyházmegyei közgyűlés felolvasottnak tekinti, általánosságban elfogadja, az igen gondos elkészítésért esperes urnák köszönetét nyilvánítja és egyes pontjaira következőképen határoz. I. Áz esperesi jelentésre. 16. Fájdalom és szomorúság kifejezésével kezdi jelentését esperes ur ama nagy veszteség miatt, mely egyetemes ref. egyházunkat 1936. évi aug. hó 25-én dr. Baltazár Dezső konventi és zsinati egyházi elnökünk, a tiszántúli egyházkerület püspökének, az Orle elnökének — halálával, életének 65. évében érte. Egyházmegyei közgyűlés a mindnyájunk s egész magyar hazánk méltó büszkesége és dicsekedésének elvesztése felett érzett mélységes fájdalmának felállással és csendes magábamélyedéssel ad kifejezést. A páratlanul munkás életért, a messze világító kiváló képességekért, a mélységes hitből származó, soha nem fáradó, sok küzdelemben résztvett harcoló vezérért, az alkotó, az épitő munkásért, a szegények, az özvegyek és árvák melegszívű pártfogójáért, kinek nevét, áldásos munkáját időtlen-időkig hirdetik alkotásai, a Mindenhatónak mond buzgó imában köszönetet és kéri a kegyelem nagy Istenét, hogy a veszteség nagy fájdalmában ne hagyja elcsüggedni az ékes koronájától megfosztott lelkeket, hanem a hit diadalmas biztatásával tegye reménykedővé szivünket, hogy a szemünk elé tornyosult, fekete felhőn ragyogjon át a biztató sugár: él az Úr a mi Istenünk és szerető jó Atyánk, ki felveszi gondunkat s nem hagyja vigasztalás nélkül a benne bízókat, kipótolás néikül a veszteségeket. A kiváló vezér elszámlálhatatlan érdemeit, midőn jegyzőkönyvünkben megörökítjük, az egyházmegye őszinte részvétét jelen határozatunknak, a gyászoló család, a tiszántúli egyházkerület, az egyetemes konvent és az Orle-hez elküldésével juttatjuk kifejezésre.