A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 7 — 11- Olvastattak Bod Emilnek héregi kántortanítóvá, Faragó Tivadarnak hőnyi kántortanítóvá, Végh Dénesnek nagyigmándi tanítóvá és Mohácsi Gyulának komáromi tanítóvá történt megválasztásáról szóló iratok és esperes úrnak a választásokat megerősítő végzései. Az egyházmegyei közgyűlés a felsorolt tanítóválasztásoknál beigazolt törvényszerű esperesi eljárást és a tanító választásokat véglegesen megerősíti. 13. Mult évi közgyűlésünk óta egyházmegyénkben alkalmazott és még esküt nem tett tanítók közül Bod Emil héregi tanító a törvényes eskiit letette. 13. László János lábatlani lelkész, ki saját kérelmére 1930. évi október hó 1-én nyugalomba vonul, az 1903. évtől a mai napig viselt egyházmegyei egyházi tanácsbirói állásáról lemond és ezen lemondó levelében az örökkévaló Isten soha meg nem szűnő bőséges lelki és testi áldását kéri egyházmegyénkre. Az egyházmegye közgyűlése midőn megköszöni az agg lelkésztárs meleg bucsusorait, miután a maga részéről az esperesi jelentés kapcsán mond neki Isten hozzádot, itt az iránt intézkedik, hogy elnökség a megüresedett egyházi tanácsbirói állás betöltésére a szavazást oly időben szíveskedjék elrendelni, hogy a megválasztott új egyházi tanácsbiró a jövő évi közgyűlésen a hivatalos esküt letehesse. 14. Tárgyalás alá került az 1930. évi esperesi és egyházlátogatási jelentés, melyet, mivel esperes úr a lelkészi és tanácsbirói kar tagjai között kellő időben körútra bocsátott, az egyházmegyei közgyűlés felolvasottnak tekint és egyes pontjaira a következő határozatokat hozza: I. Az esperesi jelentésre. a) Az esperesi jelentés kapcsán az egyházmegyei közgyűlés nagybányai vitéz Horthy Miklós Őfőméltóságának, Magyarország kormányzójának tizéves országlását jegyzőkönyvében megörökíti s amidőn Istennek ez alkalomból is buzgó hálát ad azért, hogy nemzetünket a legnagyobb megpróbáltatások idején a bölcs és nemesszivii, hazájáért, honfiaiért semmi áldozatot nem