A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 14 — és kéri őket, hogy nemes munkájukért legyen a legszebb elismerés és díjazás az a tiszta hála, mely a kicsiny, de buzgó gyülekezet tagjainak szivéből száll az egek urához azokért, akik árvaságuk ide­jén az ő gondjukat felvették. n) Tudatja az esperesi jelentés, hogy László Dávid nyugalmazott kömlődi lelkésztársunk hosszú betegség után 44 éves korában elköltözött az élők sorából, valamint Lődy Zsigmond ny. szomódi tanító 59 éves korában és Sulacsik Lajos világi tanácsbiró édesanyja 81 éves korában meghalt. Egyházmegyei közgyűlés a sok szenvedés után jobblétre szenderült hű munkások emlékét meg­illetődéssel örökíti meg jegyzőkönyvében s az őket gyászoló szeretteiknek őszinte részvétét nyilvánítja, kérve a mindenható Istent, hogy bánatukban le­gyen vigasztalójuk s a megboldogultak testének adjon pihenést az anyaföld kebelében, lelkének pe­dig örök üdvösséget az egekben. o) Az esperesi jelentésnek a lelkészi és segódlelkészi karban történt változásról szóló pontjára közgyűlés az édes apja helyére, Senyeházára távozott Szűcs László héregi rendes-, Maller Kál­mán győri segéd- és Kovács József esztergomi se­gédlelkészek közül, az előbbinek soproni, az utób­binak csetényi lelkésszé történt megválasztása al­kalmával kivánja, hogy új őrhelyén mindegyik Isten gazdag áldásától kisérve hosszú éveken ke­resztül munkálkodhasson a nyert talentumok mér­téke szerint. p) László János lábatlani lelkésztársunkat félszázadon keresztül végzett buzgó lelkipásztori szolgálat után a lel­késznyugdíjintózeti bizottság 1930. évi október hó 1-i ha­tállyal saját kérelmére nyugdíjazta. Egyházmegyei közgyűlés egyházi közéletünk régi, érdemes, kiválóan munkás alakját, aki egy­házmegyénknek legidősebb tanácsbirája, volt he­lyettes esperese, volt egyházkerületi képviselő stb. a búcsúzás perceiben azzal a jó kívánsággal kö­szönti, hogy a jó Isten, ki oly hosszú időn át gaz­dag kegyelmével képessé tette a reábízott munkák elvégzésére és arra, hogy mint egyházmegyénk „Nesztora" a kötelességteljesítésben állandóan vilá­gító szövétnek lehetett előttünk, a jól végzett munka

Next

/
Thumbnails
Contents