A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 11 — g) Az esperesi jelentós kapcsán elismerését fejezi ki a közgyűlés gyülekezeteink tagjai iránt azért, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között, a súlyos egyházi adóterhek mellett mindenütt dicséretreméltó buzgósággal igyekeztek a rájuk rótt nagy kötelezettségeknek eleget-tenni ós egyházunkhoz való ragaszkodásukat önkéntes adakozásokkal is kimutatták. Kéri a közgyűlés a híveket, hogy az egyház iránti szeretetet, ragaszkodást és áldozatkészséget tartsák meg továbbra is, de felhívja az egyházak vezetőségét, hogy híveink nehéz anyagi helyzetére tekintettel, kerüljenek minden felesleges kiadást és legyen jelszavuk a takarékosság: a jövőre vonatkozólag, ahol még nem volna, kezdjék meg az egyházfenntartási alapok létesítését, melyre legalkalmasabbnak látszik: a takarékmagtárak létesítése. h) Esperesi jelentós kapcsán közgyűlés ismét felhívja a lelkészeket a leventékkel való minél intenzivebb foglalkozásra, ahol szükséges külön levente-istenitiszteletek tartására, főként pedig arra, hogy a leventéktől az istenitiszteleteken megjelenést és urvacsorával élést feltétlenül követeljék meg, amire nézve a helyzetet nagyon megkönnyíti, hogy e tekintetben a világi hatóságok készséggel jönnek segítségünkre. i) Esperesi jelentésnek a vegyes házasságokat és felekezetközi viszonyokat tárgyaló pontjával kapcsolatban közgyűlés fokozott, kitartó munkára, hagyományos türelmünk megőrzésére hivja fel a lelkészeket. Védjük a magunkét, ne bántsuk a másét. Magunk között legyen igazi egyetértés, összetartás, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy igazunk mellett szilárdan meg tudjunk állani és a szeretet nemes fegyverével védjük meg magunkat a másik fél provokáló támadásaival szemben. j) Elismeréssel emlékezik meg az esperesi jelentés a tatabányai belmissziói napról, továbbá az ezen nappal kapcsolatos szegény gyermekek felruházásáról, melyre évrőlévre többen adakoznak a szegénysorsu bányamunkások közül, úgy, hogy 2800 pengő jött össze ezen nemes célra. Győrött pedig a nőegylet gondoskodik elismerésre méltóan a szegényekről.