A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

— 17 — Jegyzőkönyv.* Felvétetett Tatában 1928. évi julius hó 9-én a tatai református egyházmegye tanügyi bizottságának üléséről. Jelen vannak: Maller Kálmán elnöklete alatt: Tarczy Zoltán alelnök és a tanügyi bizottság tagjai. 1. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv vezetésére Tapsonyi Sándort kéri fel. 2. Elnök az üléssel a következő magvas elnöki előterjesztést ismerteti : Ha a jó Isten áldásai közül ki akarnánk választani azt a legnagyobbat, mely mindennapi életünket teszi gazdagabbá, nagyon nehéz helyzetbe jutnánk; nem tudnánk választani. így én, amikor az iskolák munkájára fordítom figyelmemet, úgy érzem, hogy a legnagyobb áldásban akkor részesülünk, midőn az isteni kegyelem fénylő világossága számára apró tűzhelyeket állítunk, hogy gyermekeink eljussanak annak megismerésére. Egy azonban világossá válik, ha az ő áldásairól gondolkozunk: az, hogy minél nagyobb az áldás, annál nagyobb és súlyosabb a vele összekötött felelősség. Amikor tehát én tisztemnél fogva ezen felelősségteljes állásnak egy esztendei felhasználásáról akarok beszámolni, legyen az első szavam a hála szava. Hála annak, aki megengedte azt, hogy az egész esztendő zavartalan munkában teljen el. Első .megjegyzésünk, hogy az új tankönyveket részben mindenütt bevezették már. Az új tankönyvekről különböző megjegyzéseket lehet hallani, különösen azok ajkáról, akik azt a gyermekek lelkébe akarják átültetni. A legtöbb arról beszél, hogy nehéz a beszéd- és értelemgyakorlatok formájában — ami az új tanterv módszere — annyit megrögzíteni, mint a másikkal, a régivel. Én azt hiszem, hogy minden hibája mellett egy jó oldala van: szabadabb kezet hagy a tanítónak arra nézve, hogy mihez kössék a beemlékezendőket. Én azt hiszem, hogy minden tárgy, anélkül, hogy erőszakot követnénk el ellenük, kapcsolatba hozható azzal, aki mindeneket teremtett és megtart. Legyen tehát a természetrajzi, földrajzi megbeszéléseink alapja az az isteni kegyelem, mely ezt is, amazt is teremtette és fenntartja. Azért említem meg ezt bevezetésemben, de mint nem pedagógus azért teszem szóvá, mert ezep az úton tudjuk elérni azt, amit egyházunk létérdekében meg kell tennünk. Arról a szomorú jelenségről van ugyanis szó, hogy soha a bún, az egészségtelen, szennyes világfelfogás annyira nem használt fel mindent a maga konkolyának elhintegetésére, mint ma. Ha tehát meg akarjuk őrizni gyermekeink szivét, akkor sokkal inkább, * A nem fontos, inkább csak számadatokat tartalmazó részeket a rövidítés kedvéért kihagytam.