A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

— 9 — Közgyűlés a felsorolt egyházak áldozatkészségéről, egyházuk iránti ragaszkodásukról, midőn a legnagyobb örömmel értesül, elismeréssel és köszönettel adózik ezen egyházak vezetőinek és tagjainak s arra kéri őket, hogy ezen buzgóságukat és áldozatkészségüket tartsák és őrizzék meg szivükben továbbra is, hogy ezzel is hozzájáruljanak Isten országának már e földön való építéséhez. k) Megemlékezik esperesi jelentés amaz örvendetes tényről, hogy a nagymélt. kultuszminiszter úr a kisigmándi egyháznak 300 P, Neszmélynek 200, Tarjánnak 200, Bokodnak 16.000, Tárkánynak 1000, Gyermelynek 8000 és Szabadhegynek 16.000 P segélyt volt kegyes kiutalványozni. Közgyűlés a nagyméltóságú kultuszminiszter úrnak a kiutalt segélyért mély tisztelettel hálás köszönetét fejezi ki. I) Esperes úr jelenti, hogy az egyházlátogatás alkalmával a lelkészek, tanítók, egyházak és egyes egyháztagok részéről közintézményeink iránti meleg érdeklődésnek és jóindulatnak tanújelét látta abban, hogy felhívására a pápai nőnevelő-intézetben tanuló növéndékek segélyezésére 961 P-t ajánlottak fel alapítványra. Egyházmegyei közgyűlés a legnagyobb örömmel veszi tudomásul a jelentést és őszinte háláját, köszönetét nyilvánítja az adakozóknak nemes adományáért; őszinte háláját, köszönetét és elismerését nyilvánítja esperes urnák az alapítvány létrehozása körül kifejtett igazán buzgó fáradhatatlanságáért és nagyszerű gondolatáért. Az alapítványra kimondja, hogy az »Tatai ref. egyházmegye jubiláris ösztöndíj-alaptívány« nevet viseljen és az egyházmegye pénztárából 1000 P-re egészíttessék ki, mely összegnek kamatát egyházmegyénkbeli, szegénysorsu, jóelőmenetelü lelkész, vagy tanító-leányok kapják elsősorban, másodsorban pedig arra érdemes, szegénysorsu, jó előmenetelü egyházmegyénkbeli bármilyen foglalkozású ref. vallású szülőknek leányai. Az alapítvány adományozása felett az egyházmegyei segélyosztó bizottság dönt és döntéséről az egyházmegyei közgyűlésnek jelentést tesz. Az alapító-levélnek ilyen szellemben való kiállítására közgyűlés az elnökséget felkéri és a megerősítésre felhatalmazza. m) Fájdalom és részvét hangján emlékezik meg az esperesi jelentés Sz. Kis Károly lelkésztársunknak, az érdemes egyházi iró, nagyigmándi lelkésznek folyó évi január hó 22-én 87 éves korában — és Dózsa József ny. tatai lelkésztársunknak, a csendben, de annál alaposabban dolgozó munkásnak, egyházkerületünk volt aljegyzőjének, hosszú éveken át volt pénztárnokának, kerületünk tanácsbirójának és főiskolánk segédgondnokának, a mindenki által tisztelt és nagyrabecsült férfiúnak f. évi május hó 10-én 79 éves korában bekövetkezett haláláról.