A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. július

és kéri a nagy Istent, hogy buzgó munkálkodásukra adjon állandó sikert, további fáradságukhoz erőt és kitartást, de kéri őket arra, hogy a gyülésezésekct csak olyan számban tartsák, amilyen számban azok népünk elfoglaltsága, anyagi ereje és természete mellett megszokottá, unottá nem lesznek. Kéri továbbá arra is, hogy a gyűlések időpontját a jövőben lehetőleg úgy állapítsák meg, hogy az azokon való részvétel a lelkészeket el ne vonja legelső kötelességünknek teljesítésétől, az Isten igéjének hirdetésétől, ami igen könnyen elkerülhető, ha a konferenciákat nem vasárnapra tűzik ki. b) A lelkészi korpótléknak f. évi julius hó 1-től 50°/o-ig való folyósításával kapcsolatban az egyházmegyei közgyűlés, amidőn a korpótléknak 50°/o-ig való folyósításáért is köszönettel adózik a kultuszminiszter úrnak, mély tisztelettel felír a főtiszteletíí egyházkerületi közgyűlésre, hogy a korpótléknak 100°/

0-ig való kiutalásáért, az adósegélynek és tandíj kárpótló államsegélynek teljes összegben való folyósításáért a fokozatos hatóságok útján hathatósan eljárni kegyeskedjék. c) A tanítói nyugdíjintézeti járulékok óriási hátralékai miatt keletkezett kimondhatatlan nehézségek megszüntetésére az esperesi jelentés kapcsán az egyházmegyei közgyűlés mély tisztelettel felkéri a főtiszteletíí kerületi közgyűlés útján a nagyméltóságú egyetemes konventet, hogy minden tekintélyének latba vetésével hasson oda, hogy ahol egyszer a politikai község a nyugdíjjárulék fizetését magára vállalta, azt azon a cimen, hogy az, az 50°/o-os költségvetésbe be nem illeszthető, senki a községi költségvetésből ne törölhesse. Tekintettel arra, hogy igen sok község kérelem dacára sem vállalta a járulék megfizetését, egyetemlegesen köteleztessenek a községek az e cimen szükséges összegnek költségvetésükbe beállítására és megfizetésére, annál is inkább, mert ha a felekezetek nem tartanak fent iskolákat, a nyugdíjjáruléknál hasonlíthatatlanul nagyobb teher hárul reájuk a közoktatásügy cimén. d) Autonómiánk súlyos sérelmeként említi meg esperesi