A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

— 17 — vagy koporsójához a mi egyházunk tisztviselőit oda nem bocsátjuk; temetőinkben részére sírhelyet nem adunk, hogy hitben élt és hit által igazult boldog ősei ott szép csendességben nyugvó porait meg ne háborítsa, a sok fájdalom ós igaz könny által megszentelt földet meg ne fertőztesse; egyszóval az ilyennel sem az életben, sem a halálban, ha igaz szívből meg nem tér s a mi gyülekezeteinkbe azoknak az időbeli presbitériumai az esetről-esetre megszabott feltételek alatt vissza nem fogadják, egyek lenni nem akarunk. Jaj nekünk botránkozóknak, de százszor jaj a botránkoztatóknak! Ezen szabályrendelet a mezőföldi egyházmegye minden gyülekezetében a folyó évi advent első vasárnapján délelőtt tartott istentisztelet alkalmával a templomi szószékről kihirdettetik ós a kihirdetés után azonnal életbe lép. Az egyházmegyei közgyűlés ezen szabályrendeletet elfogadva, azt jóváhagyás végett az E. T. I. t.-c. 7. §-ának rendelkezésére az egyházkerületi közgyűlésre felterjeszti". Az egyházmegyei közgyűlés komoly megfontolás alapján sajnálattal állapítja meg, hogy azok az okok, melyek a mezőföldi egyházmegyét eme szabályrendelet alkotására késztették, nemcsak ott, hanem egész magyarországi református egyházunkban fentállanak és kénytelenek vagyunk tehetetlenül nézni a szekták terjedését, egyházunk — hitvány-érdekekből, gyűlölködésből, vagy nemtelen boszuból — elhagyóit, épen azért, mint teljesen evangéliumi alapon álló (Máté I815-17) védő fegyvert elvileg teljesen magáévá teszi a szabályrendeletet azzal, hogy „a mezőföldi egyházmegye közgyűlése" helyébe „a tatai református egyházmegye közgyűlése" iktattassék. Azt azonban nem rendeli el kötelezőleg, hogy a szabályrendeletet kivétel nélkül minden gyülekezetben kihirdettessék, hanem a lelkészi prudenciára bizza, hogy ott hozassák a templomi szószékről a gyülekezet tudomására, ahol a helyzet szerint azt a szükségszerűség parancsolja. Egyben felkéri a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlést, hogy a szabályrendeletet ilyen értelemben erősítse meg az egész egyházkerületre. 23. A komáromi egyháznak Lengyel Lajos és nejével sziil. Neustadt! Bertával kötött adás-vevési szerződését, mely szerint a komáromi egyház megvette nevezetteknek az 2