A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

- 7 ­kesedésének, szeretetének és ragaszkodásának ad kifejezést amaz örvendetes tény felett, hogy egyház­kerületünk presbitériumainak majdnem egyhangú bizalma dr. Antal Géza püspök úr személyében megtalálta azt a vezetésre hivatott férfiút, ki munka­erő, munkásság, kormányzói tudás, jellemszilárd­ság, kiváló tehetség birtokában a most egyházunkra nehezedett igen súlyos helyzetben, eddig is sok irányban megmutatott képességével biztató reményt nyújt arra, hogy egyházkerületünk hajóját biztos kezekkel kormányozni tudja a kitűzött cél, a biztos fejlődés és haladás felé. Midőn közgyűlésünk eme bizakodó reménye feletti örömének jegyzőkönyvé­ben kifejezést ad, mély tisztelettel és szeretettel üdvözli püspök úr őmóltóságát annál is inkább, mert ő nemcsak egyházkerületünk főpásztora, ha­nem komáromi lelkésszé történt választásával egy­házmegyénknek is alkotó tagja. Az Ur áldja és vezérelje lépteit és munkálkodását, adjon minél több kegyelmet a kegyelemhez s boldog hosszú életet anyaszentegyházunk, magyar hazánk és a társadalom javára. c) Az csperesi jelentés kapcsán az egyházmegyei közgyűlés a nyug. lelkészek, lelkészözvegyek és lelkészárvák részére juttatott segélyért, a kongnia teljes valorizálásáért köszö­nettel adózik a magas kormánynak, de felettes fórumaink utján a leghatározottabban tiltakozik azon igazságtalan elbánás ellen, moly a lelkészi kart a korpótlék megtagadásával érte, akiknél fo­kozatos előlépés nincs, minek következtében ennek megtagadása a legtöbb, vidéken taníttató lelkész megélhetését teljesen lehetetlenné tette. (!) Az autonómiánkat mélyen sértő módon egymásután megjelenő, iskoláinkat végveszedelembe jutással fenyegető rendeletekre — különösen az 5000/1924. számra — vonat­kozó csperesi jelentésre egyházm. közgyűlés tudatában van annak, hogy egyházi hatóságaink mind a tanítói nyugdíj­járuléknak az elviselhető összegre leszállíttatása ügyében, mind az adósegély valorizáltatása érde­kébon elismerésre és köszönetre érdemes fárado­zással eljártak a magas kormánynál, de mert fára-

Next

/
Thumbnails
Contents