A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

ú Lehetne még sokat felhozni, de már ezek is mutatják, hogy az esperesnek annyi és oly sok és fontos teendője van, hogy annak intézése egy egész embert kíván, akiben megvan a bátorság az elhatározásra és erő a kivitelre. A bátorság az elhatározásban csak akkor nyer igazi értéket, ha a meggondolással párosul és a lelkiismeret vezérli. Azért teendőid végzésénél mindig lelkiismereted szavára hallgass, ne külső hatások hajlítsanak ide-oda. Az elhatározottaknak kivitelében légy erős és egyenes, mert az ingadozás a legjobb dolgokba vetett hitet is meggyöngíti. A határozott és egyenes eljárás azonban csak akkor nyerheti meg — ha nem is mindjárt — mindenek helyeslő elismerését, ha az mindig a tiszta igazsággal párosul. Ezt várjuk mi tőled. És abban a meggyőződésben, hogy ezen várakozásnak ismert tehetségeddel, munkabírásoddal és tettrekészségeddel meg is felelsz, üdvözöllek az egyházmegye egyeteme részéről, amidőn felkérlek: foglald el mellettem a társelnöki helyet. Ezen üdvözlő beszédnek és a gyűlés tagjai éljenzésének elhangzása után új esperes a következő székfoglaló beszédet mondotta: Nagyságos Gondnok Úr! Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Mielőtt az esperesi széket elfoglalnám, legyen szabad mindenekelőtt hálás és őszinte köszönetemet nyilvánítanom azon előlegezett és reám nézve megtisztelő bizalomért, mellyel egyházmegyénk presbitériumainak többsége engemet az esperesi állásra elhívni kegyeskedett és azon lekötelező, őszinte szívből jött szavakért, melyekkel Nagyságos Gondnok Úr — e reám nézve ünnepélyes és feledhetlen órában — engemet üdvözölni, az esperesi állás elfoglalására és az azzal járó munka megkezdésére felhívni méltóztatott. Tudom jól, hogy súlyos terhet veszek a mai napon vállaimra és ha csak azon kötelességekre gondolok is, melyekre