A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július
53 házunk jól felfogott érdekében használnia kellett volna. A növendékek majdnem mindenütt rendetlenül jártak iskolába. Az igazolt és igazolatlan mulasztások száma a mindennapi iskoláknál 59867, az ismétlőknél pedig 3898 félnapot tett ki. A tanító hadbavonultsága miatt Kisbéren a beiratkozás sem volt megtartható s 53 tanköteles izr. iskolába járt. Vérteskethelyen pedig a beiratkozás után a tanító bevonult s helyettest a miniszter úr nem tudott küldeni s így már 3-ik isk. éven át oktatás nélkül maradtak ott a gyermekek. Itt volna már halaszthatlan ideje annak, hogy tanítóink s tanáraink addig ne vonassanak el katonai szolgálatra, míg megfelelő biztos helyettesük nincs. Több érdekű szolgálatot tesznek hazánknak, ha helyettesíthetlen létükre a tanítói állásban működésre visszahagyatnak. A helyettes tanerő sem vált be mindenütt; egyik helyen beteggé lett, másik helyről pedig időközben eltávozott s helyette folytatólag a lelkész tanított. Egyházmegyénkből 13 tanító volt hadbavonulva az 1916/17. tanévben, kiket osztályok összevonásával tanítók helyettesítettek: Ácson, Kocson, Naszályon és Tatán; lelkészek helyettesítettek: Ászáron, Nagysápon, Szenden; helyettes tanítók pótoltak: Kömlődön, Tarjánban egész éven át; időközileg helyettesítettek és pótoltak lelkészek: Mocsán és Tarjánban. Elhunyt tanítót pótoltak osztályok összevonásával tanítók: Szőnyött. Nyugdíjba vonult tanítót helyettesített lelkész: Csépen. Csak egyedül ismét Vérteskethelyen nem pótolhatta a hadbavonult tanítót senki sem. A tananyagot a mindennapi iskolák — az egy Kömlőd kivételével — feldolgozták, de azért a rendszeres oktatás hiánya meglátszott az egész vonalon. Az ismétlősök oktatási hiánya kiált főként a tanerőknek harctérről visszajöveteléért. Ácson, Kisbéren, Vérteskethelyen és Tárkányon még beiratkozás sem volt. A háború tehát az 1916/17. tanévben is erősen zavarta az iskolai munkát. A beiskolázás lehetőség szerint megtörtént. Lelkészek, tanítók nagy buzgalommal igyekeztek pótolni a hadbavonult tanerőket, miért is méltók elismerésünkre, köszönetünkre. De a háborún kívül több helyen zavarta még a
