A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

32 11-én Maller Zsigmondot, a gyermelyi egyháznak nyugalomba vonulásáig hűséges kántortanítóját. Az elhunytak mindannyian vezető emberek, jeles erényekkel ékeskedő hűséges munkásai valának egyházi életünknek s általán a közügynek. Fájó szívvel látja a közgyűlés egyházainkban és egyházmegyénk tisztikarában a hiányukat, lesújtólag érzi a veszteséget, mely haláluk által egyházmegyénket érte. Amidőn hűséges ós eredményes szolgálataikért kedves emléküket jegyzőkönyvében megörökíti, megihletődött szívvel adja áldását pihenő hamvaikra. Mint a sírjukra boruló repkény, örökzölden fog virulni sírjuk felett a közgyűlés kegyelete, hü emlékezete. A közgyűlés eme részvétéről a gyászoló családokat jegyzőkönyvi kivonattal értesíteni határozza. Különösen meleg részvétét tolmácsolja a közgyűlés búcsúzó, szeretett esperesének, az egyházmegyei tisztségek szép fokaira emelkedett, immár második lelkész fiának elhunyta alkalmából. Most, midőn a sok és nagy csapások által szíven találva nagy fájdalmával magányba vonul, kísérni fogja oda a közgyűlés minden egyes tagjának meleg szeretete és ragaszkodása és azon szívből fakadó óhaja, hogy adjon a Mindenható lelki erőt a súlyos keresztek hordozásához és tanítsa megnyugodni még