A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

15 kell, dorgálni is ott, hol a kétségeskedés, lágymelegség, vagy talán a közönyösség, sőt épen a hitetlenség emelik fel fejüket. Nem a munka sokaságától félek, mely reám várakozik; hiszen eddigi életemnek is egyik legfőbb tényezője a munka volt és szilárd elhatározással — elődeim nyomdokain haladva, az ő útmutatásukat, példaadásukat követve — kész vagyok meggyőződésemért, hitemért, egyházmegyémért s ennek gyülekezeteiért és magyar református anyaszentegyházunkért, ezeknek anyagi és szellemi jóléte s boldogulásáért — míg erőm engedi — Istentől adott tehetségemhez képest híven és kötelességszerűen munkálkodni; sőt, hogy a nagy apostol szavaival éljek: „Az én életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úrtól!" Ezen szolgálat pedig sok és nehéz feladatot jelent, Nagytiszteletű és Tekintetes Közgyűlés! Mert én az esperesi állást nem tekintem másnak, mint szolgálatnak, mint amelynek vannak attól el nem választható terhei és kötelességei, melyeket az esperesnek nemcsak a törvény kötelező parancsa és hivatalos esküje, de — mint Nagyságos Gondnok Úr hozzám intézett beszédében érintette, — saját lelkiismerete és meggyőződése szerint is teljesítenie kell! És én kijelentem, hogy magamat minden rokon- vagy ellenszenvtől távoltartva, senki és semmi által befolyásoltatni nem engedve, mindenkor a törvény és felettes hatóságaim s egyházmegyém rendelkezései által irányíttatva, az igazság útján haladva, egyedül lelkiismeretemet és meggyőződésemet követve fogok igyekezni minden hivatalos ténykedéseimben és intézkedéseimben eljárni, nem gondolva még a szúró tövisekkel sem, melyek megvérezhetnek. De amint én a most elmondottak szerint fogok eljárni, hiszem és reménylem, sőt el is várom, hogy ugyanúgy fognak cselekedni a gondjaimra bízott gyülekezetek, azoknak elöljárói és őrállói is! Mert jóllehet, ismerek más törvényt is, a szeretetnek törvényét, melynek át kell hatnia, irányítania az esperes minden intézkedéseit, mert Pál apostolként: „ha jövendőt tudnék is mondani és minden titkokat és bölcseséget tudnék is, és ha egész hitem