A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július
il Ä háború kezdete minden magyar emberből a legjobb indulatokat váltotta ki. Fiaink dalolva mentek a harcba a haza kockára jutott érdekeinek védelmére, az itthonmaradottak, kicsi és nagy, szegény és gazdag: tehetségéhez képest nemes készséggel hozta meg áldozatait. A háborúnak váratlanul hosszú elnyúlása folytán mintha lankadnánk, mintha a fáradtság jelei mutatkoznának. Ez még nem volna nagy baj. Mert hiszen hosszas, megfeszített erővel való munkának természetes kísérő jelensége a kifáradás. A nagy baj abban nyilatkozik, hogy a háború hosszú elnyúlása nemcsak a nemesebb érzések lendületét lohasztotta le, hanem felburjánzott az a sajnálatos szenvedély, mely másnak vagyoni kizsákmányolásában keresi örömét, mely a biblia tanúsága szerint a zsidó nép hosszas vándorlása idején az aranyborjú imádásában lobbant ki, amikor a vezér elhagyta a tábort. De talán szemérmetlenebbül sohasem, mint napjainkban. Az erkölcsök megromlottak. Ezek ellen küzdenünk kell. Ennek gyógyítása az egyháznak elsőrendű feladata, melynek irányítása az egyházak vezetőire, felügyelete az esperesre hárul. Meg kell értetni a nagyközönséggel, hogy az anyagi javak csak úgy adják meg a nyugalmat, lelki békességet, ha azokhoz a vallás által nyújtott tisztább örömök társulnak. A háború rendkívül sok sebet ütött. Ma még be sem láthatjuk annak sokaságát. Csak a háború befejezése után vehetjük számba, hogy mennyi sebet kell gyógyítanunk. De már most kell készülnünk rá És itt nagyon fontos feladat vár az egyházakra, azoknak vezetőire. Már az egyházi törvények az egyházak kötelességévé teszik az árvákról, azok iskoláztatásáról való gondoskodást. Annál nagyobb kötelességünk most gondoskodni azokról, akik a hadiérdek kérlelhetetlensége folytán lettek árvákká. Mert ha ezekkel nem törődünk, tág teret nyújtunk az egyházunk érdekeivel ellenkező befolyásoknak. De híveink ragaszkodását is akkor nyerjük meg igazán, ha azt tapasztalják, hogy nemcsak a jó napokban érezünk velük, hanem a szomorúság napjaiban is segítő jóakarattal állunk mellettük. Ennek az irányítása szintén az esperes egyik feladata,
