A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

4 Dezső szendi, Lőke Károly szomódi, Besse Lajos tarjáni, Komjáthy Aladár tárkánvi ós Várady Lajos tatabányai rendes; Nagy András kocsi helyettes; Fülöp Mihály mocsai, Vargha Károly nagyigmándi, Maller László szőnyi ós László Dávid tatai segédlelkészek. A világi képviselők közül: K. Tóth István ácsi, Szabó Benő banai, Orbán István császári, Nagy Mihály dacli, Hegedűs Sándor esztergomi, Gyüszi M. János etei, Végh Géza héregi, Györké József kocsi, Bokodi János mocsai, Baksai János nagyigmándi, Nagy János naszályi, Lévai András neszmélyi, Kalácska András szomódi, Téglás Pál szőnyi, Szűr Mihály tárkányi, Bodroky Ferenc és Herczeg István tatai képviselők. A tanítói karból: Mészáros Miklós és Szili György tanítótestületi képviselők; Kocsis Endre etei, Kiss József nagyigmándi, Tarczy Zoltán banai, Szívós István tatai tanítók és Tóth Juliánná nagyigmándi tanítónő. Végül Kelemen János nyug. lelkész és az egyházmegye közügyei iránt érdeklődők is számosan. Mely alkalommal: 1. Esperesnek a buzgóság szárnyain az Egek Urához emelt következő alkalomszerű imája után: Felséges Isten, mennyei jó Atyánk! Lelkünk hozzád kívánkozik, óhajtozik, óh életnek kútfeje! Mert nálad talál oltalmat, nyugodalmat. Nálad, aki egyedül vagy nagy, erős és hatalmas, mi pedig erőtlen, gyenge és kicsiny teremtményeid vagyunk, kik nem bízhatunk érdemünkhöz, mert fejünkhöz köttetett a gyarlóság. De nemcsak gyarlóságunk, erőtlenségünk