A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

nek és tanácsbírójának s ker. képviselőjének f. évi április hó 21-én váratlanul és hirtelen történt elmúlását; végre Pőcze Jánosnak, a múltban egyházmegyénk hosszú időn át volt buzgó és tevékeny világi tanácsbírójának elhalálozását. Mindnyájan hű és fáradhatlan munkások voltak s közhasznú tevékenységük által méltókká tették magukat arra, hogy érdemeik megörökíttessenek, Midőn azért az egyházmegyei közgyűlés elhunyt tisztvisélőinek áldott emléküket megörökíti s nekik a sír ölében csendes pihenést kíván, egyúttal a veszteség felett érzett őszinte mély fájdalmáról és részvétéről a boldogultak gyászba borult családjait jegyzőkönyvi kivonattal értesíteni határozza. Különösen őszinte és mély részvétét fejezi ki közgyűlés egyházmegyénk érdemekben megaggott esperesének szeretett fiának elhunyta alkalmából. Az isteni gondviselő kegyelem enyhítő, megnyugtató és vigasztaló erejét kéri az ő megsebzett szívére. Az egyházmegyei elnökség azon intézkedését, hogy a tisztviselői karban előfordult ily számos haláleset miatt, az egyhm. bíróság és a közigazgatási adminisztráció is fennakadást ne szenvedjen, a megüresedett tiszti állásokra a szavazást — a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében — elrendelte és így ezen