A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július
19 meróssel méltányolja, egyúttal határozatilag kimondja, hogy: a) a háború végeztével minden egyházban a hadbavonult egyháztagok öszszeirassanak és az összehívandó egyházi közgyűlés által — emlékük és érdemeik méltánylásával — neveik az egyház jegyzőkönyvében felvétessenek és megörökíttessenek ; b) a csatatéren elesettek, idegen helyen eltemetettek felett a háború végeztével, minden egyházban, egy bizonyos, előre meghatározott s a gyülekezet előtt a templomi szószékről kihirdetett időben, gyász istentisztelet tartassék; c) azon helyeken, hol a viszonyok megengedik, a harctéren elesett vagy kórházban meghalt és idegen helyen eltemetett ref. vallású véreinknek a temetőben emlék állíttassák. ad. 2. Köszönettel fogadja közgyűlésünk az egyházmegye hadbavonult tanítóira vonatkozó részletes jelentést s az ezek közül a harctéren szerzett kolera következtében Bártfán a kórházban 1914 október 5-én meghalt Tarczy Gyula volt neszmélyi kántortanítónak emlékét és a hazáért dicső halált szenvedettnek érdemeit a hadifogságban levő Kömley János ácsi, Tóth István dadi, Rácz Albert kömlődi és Borsos Béla nagysápi tanítókéval együtt jegyzőkönyvileg megörökíti.