A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

10 Istenben való hitnek és erős bizalomnak a templomok járásában való nyilvánossá tételére, mint történt ez a béke idejében. Különösen pedig a háborúban közvetlen résztvettekért tartott istenitiszteletek és imák nemcsak a családtagjaik által érintetteket vonta a templomba, hanem kivétel nélkül mindeneket, hogy keressék a vigasztalást, a megnyugvást és bátorítást. Az áldozatkészség soha oly mérveket nem öltött, mint a közös veszedelem eme napjaiban. A lapok által nyilvánossá tett ismertetések szerint szegény és gazdag egyaránt siet meghozni az áldozatot, mely neki lelki örömöt, a reászorulóknak enyhülést hoz. Sőt olvashattuk azt is, hogy egyes községek igazán ragyogó példáját adták nemes gondolkodásuknak, amikor a hadbavonultak itthonmaradt családtagjainak közös erővel segítették megmunkálni a mindnyájunkat eltartó anyaföldet. A hazaszeretet fogalma megerősödött még azoknál a társadalmi osztályoknál is. amelyeknél már-már elhomályosodott a világpolgárság fantazmagóriájának hajszolása közben. Ez képesített minket eddigi sikereink kivívására. De kívánatos, hogy a háború által felkeltett ezek a nemes érzések ne múljanak el a veszedelem megszűntével, hanem maradjanak itt közöttünk állandóan ható erőkké és ha ezek befolyása alatt az egymás megbecsülése és megsegítése és áldozatkézség az erkölcsi tisztaság, az Istenben való hit nálunk lakozik, akkor boldogulni fogunk és győzedelmeskedünk nemcsak ellenségeinken, hanem magunkon is. Amikor a megjelent tagokat szíves melegséggel üdvözlöm, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Az egyházmegyi közgyűlés esperesnek a jelen háborús viszonyokhoz mért, a szíveket és lelkeket Istenhez emelő, megnyugvást és bizodalmat ő benne kereső, segítséget tőle váró imáját; úgyszinte egyházmegyei gondnoknak mély gondo-