A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

Tartalomjegyzék

13 tapasztalati igazság, — észlelhető mindenben és így egyházmegyénk kulturális haladása, fejlődése munkálásában és életében is. Az ezekben működött régibb erők is részint megfogytak, részint megsemmisülve a síri hantok alatt pihenik fáradalmaikat. A biblia szavai szerint: „Isten az ő szolgáinak sem adott változatlan erőséget." Azt hiszem, mindnyájunk hálás kegyeletének leszek tolmácsa, ha a tíz év alatt közülünk, testükre nézve a sírba, lelkükre nézve pedig, — hitünk szerint, — egy jobb hazába távozott s feledhetlen testvéreinkről, egyházaink s egyházmegyénk kulturális életében hű munkatársainkról, — elhalálozásuk sorrendje szerint, — kegyelettel megemlékezem. A lelkészi karból a lefolyt 10 év alatt meghaltak: ifj. Nagy Sándor szomódi, Czibor József neszmélyi, Fónod Károly csépi, Nagy Kálmán tarjáni, Szabó Zsigmond győri, Vörösmarty Károly etei és id. Nagy Sándor gyermelyi lelkészek. Öszszesen 7-en. Állomáscsere útján Pákozdra ment: Bódis Lajos neszmélyi lelkész. A tanácsbírói karból meghaltak: Pály Zsigmond, Grőbel László, Barcza Adolf és Bertha György világi tanácsbírók. A tanítói karból meghaltak: Székely Géza •etei, Kontra Sándor gyermelyi, Bagi József tarjáni, Róthy Lajos kisbéri tanítók. Nyugalomba vonult: Antal Bálint dadi, Sebestyén József dunaalmási, id. Tóth Lajos kömlődi, Győri Miklós nagyigmándi, Kóczán Lajos kocsi kántortanítók. Tanítói állomásáról lemondott ifj. Tóth Lajos dadi, más helyre távozott Körmendy István neszmélyi tanító.